Állam. segélyezett evangélikus kerületi főgymnasium, Rozsnyó, 1898
13 drága életét? Elég tudnunk, hogy csak az ármány sújtott, s Te jó Atyánk — a rögek közül — magadhoz öleléd szép királynénk megdicsőült lelkét. Nem, . . . nem kérdezünk tovább, mert nem szabad, . . , csak arra kérünk, engedd még tovább, tovább folyni bánatkönyeinket, hadd lássa a világ, hogy a magyar, a kit szeret, milyen forrón szeret, milyen soká felejt! Csak arra kérünk, hogy könyekben úszó szemekkel nézhessünk az égre, keresve, kérve nem vigasztalást, mert vigasztalódni most még nem lehet, csak erőt esdekel a magyar nép előbb a bánatában megtört jó királynak, a királyi háznak, erőt a jó királynét sírva kereső magyar hazának; s aztán majd később a messze időben, találjon — ha tud a király — vigasztalást népe hű szeretetében. Jó Istenünk, már csak egy van mit imánkban esdekel ve kérünk : Ragyogjon le onnét a magasból jó királynénk áldott szelleme, s tanulják meg híven s szentül őrzött emlékéből, hogy ki a magyarnak ólt, soha, soha sem lesz elfelejtve! Amen.
