Állam. segélyezett evangélikus kerületi főgymnasium, Rozsnyó, 1898
nem fognak-e újra kísérteni a Burg régi falai közt?! Nem, nem ! félre ezekkel a fantomokkal. 0 csak felszállt a menyekbe, hogy a mindenható Atyánál szószólónk legyen. Higyjük a hit erejével, hogy fényes szelleme a csillagok közűi is őrködve tekint le nemzetünkre, súgárzó emlékezete erősíteni és vezetni fogja a legszomorúbb özvegységbe jutott királyunkat és világosságot áraszt arra az útra, amelyen a szeretetben egybeforrott királynak és nemzetnek együtt haladnia kell. Úgy legyen ! I M A* Vigasztalásnak Istene, mennyei édes Atyánk! Mély gyászba öltözve sír a magyar nép, sír, mert védő angyala: Erzsébet királyné nincs többé! . . . Bocsásd meg Atyánk, bocsásd meg, ha e megdöbbentő hír hallatára lelkünk elborúl s szívünk a fájdalom tengerén hánykódva zokog. Hiszen Te jól tudod, milyen nagy a mi veszteségünk annak a koronás, jóságos * Ugyanazon gyászünnepélyen elmondta Törköly János vallástanár. 11
