Állam. segélyezett evangélikus kerületi főgymnasium, Rozsnyó, 1896
11 fenntartani; a magyarra nézve pedig a tanulság az volt, hogy erős elhatározás, ügyes merészség, az események elszánt kiaknázása sokkal nagyobb sikerre vezetnek, mintha a harczoló felek valamelyikében megbíznak. A bécsi és zsitva-torkolati békék legelőször mutatták meg közel száz év leforgása után, hogy a czélravezető egyedüli eszköz: a magyarság harczképességét fokozni; de kétségtelen az is,‘hogy a nemzet nagyobb része inkább hajolt a törökhöz, mint a némethez, mert az erdélyi fejedelemségben és a török hódoltságban kevesebbet szenvedett a lakosság azon okból, hogy társadalmi és vallási szervezkedésével a török nem törődött. Leginkább a végvárak, az úgy nevezett palánkok, e kezdetleges földhányások voltak a harczok színhelyei; itt állandó katonaság van, melyet inkább a lelkesedéi és kötelesség tart itt, mint a nem ritkán elmaradozó csekély királyi zsold. E határőrség mindinkább kisebb térre szorul a török martalócz-had támadásai elől. A török várőrsógek a maguk szakállára folytatnak háborút kaland- és zsákmány szomjból. A felföld délre nyíló völgyeit hiába védi egy-egy vár, a török rablóhadak furfangos merészsége csak meg-meg látogatja a még szabad magyarságot és egyre nagyobb pusztításokat visz végbe rajta; a magyarság egyre fogy, ezer sebből vérezve, a kétségbeesés bátorságát látjuk nem egyszer feltűnni. A politikai viszonyok kényszerítő hatása alatt a XVII. században két párt jegecedik ki, a török és német párt, amaz a török hatalmában bizik és készebb teljesen a török alattvalójává, mintsem a Habsburg háznak őszinte hive lenni; a másik a királyi Magyarország, mely mindent Bécsből vár és ennek fejében egyenkint kénytelen a nemzeti állam oszlopos jogait egyiket a másik után feláldozni. Csak kevés államférú volt, ki egyikben sem bizott, ki ismerte úgy a török, mint a német barátságért fizetett igen drága árt: a nemzeti jelleg teljes pusztulását. Ilyen államférfiú volt XIX. századvégi felfogással a legnagyobb a török korszakban: gróf Zrínyi Miklós a költő, magyar minden izében, fölülemelkedett a pártokon, el nem kápráztatva az udvari kegytől. A nemzet teljes pusztulása bizonyosan bekövetkezik, ha a török és Habsburg nagy hatalom még egy századig egyensúlyban tartják egymást, mert hadjárataik színhelye Magyarország, előre tolt előőrseik mindkét részen magyarok, a békekötések ára magyar pénz és magyar vér, hadaik versenyezve pusztítják a harczoló lakosságot. A Habsburg részen küzdő spanyol vagy wallon zsoldos egy cseppel sem emberségesebb mint a török martalócz, azzal a különbséggel, hogy a török évente száz ezerre menő lakosságot hajt ki az országból. A mi a vasvári béke után és Zrínyi Miklós halálával bekövetkezik: hogy magyar főurak a királyi Magyarországot részekre bontva török uralom alá akarják hajtani, fizetve neki évi adót, koholva kalandos és le
