Állam. segélyezett evangélikus kerületi főgymnasium, Rozsnyó, 1895
159 VT TI. Tápintézet (alümnetim). Az alumneum mondhatni oly régi mint maga a tanintézet. A XYI. és XVII. században „alumneumban“ történt a magasabb oktatás, mely abból állott, hogy híresebb tanító körül ifjak csoportosultak és szakképeztetésben részesültek s ezen „nagy deákok“ élelmezéséről az iskola, vagy a város lakossága ingyen vagy csekély díjért gondoskodott.1) Midőn 1670-ben a tanítók és tanítványok Sajó-Gömörre menekültek, magokkal vitték az alumneumi edényeket is. 1794-ből maradt ránka visszaállított iskola alumneumának megnyitására vonatkozó feljegyzés. Érdekességénél fogva szószerint közlöm: Keblovszky János az iskolának nagyobb kiterjedésére, szegény, de elmebeli tehetséggel a természettől megajándékozott ifjaknak a neveltetéshez szükséges táplálásokra, országunkban lévő más oskoláknak példájok után is: az időnek mostohasága s a ns. eklézsiának megszaporodott költségei, a rendes alum- neumnak felállítását terhesitvén, boldogabb ideig e következendő módját a szegény diákok táplálásának feltalálta és megállapította: a) Tartani fog húszat beszámlálván azokat is, a kik eddig a kántor mellett szolgálatot tettek. b) Fogják ebéddel sorban tartani azon tagjai ezen ns. eklézsiának, a kik magokat ajánlani fogják, a mint kinek tetszik, egyszer, kétszer, többször esztendő által, hanem mind a busznak egyszerre, a tehetetlenebbek pedig ha csak tiznek-tiznek is. c) A ns. eklézsia megszerezteti a főző rézfazekat mind a húsz számára, melyben az ajánló gazda húsznak 8 font tehén- liust, adván alá árpadarát, lencsét vagy borsót avagy lisztből megfőzet, ehhez még 20 személyre két közönséges házikenyeret ád, a mely eledelt a diákok, hogy a gazdáknak terhekre ne legyenek, az oskolába elviszik, s ott megeszik. Többféle étel vagy vacsora általában nem kívántatik, egyedül, s hogy tisztán, s úgy hogy egészségekre szolgáljon, megfizessék. ') Mikulik Magyar kisvárosi élet 211. lap.
