Állam. segélyezett evangélikus kerületi főgymnasium, Rozsnyó, 1895
110 nyosságnak, a Fejedelem és a nemzetnek teljes és őszinte kibékülésének magasztos diadalünnepe ez. — Most midőn O Felsége az országgyűlés köszönő küldöttsége előtt Os-Buda várában könnyezve a magyar minisztériumtól azt nyilatkoztatta ki, mikép Magyarország területi épségének, és az alkotmányos szabadságnak leghívebb őre lészen, az legyen immár jelszavunk: „Éljen az alkotmányos király.“ Megnyilatkozott a nemzet előtt egy boldogabb jövő láthatára, — rajtunk fog állani, a nemzet politikai érettsége, higadtsága, eszélyessége, a törvény és rend tisztelete árán a máig elért vívmányokat megtartani, kifejteni, megörökiteni hazánkban. — Erős hitem szerint a kegyelmes Isten valamint a megpróbáltatásnak nehéz éveiben megtartotta a reményt kebeleinkben; megvilágositandja utainkat most a bölcseség, az érett megfontolás az elbizakodástól ment erélyes kitartás szövétnekével, és részesíteni fogja megírjodott alkotmányos lételünket szent áldásában. Hazánkban az alkotmányos élet újjá születése közelről érdekli a rozsnyói főtanodát is, mert reménylenünk szabad, mikép a hazai kormány jól felfogott feladatának tekintendi azon támogatásban részesíteni majdan főbb nevelő intézeteinket, melyet akkoráig, fájdalom, nélkülözniük kellett. — Ezen tekintetből hiszem, találkozom tisz- telendőséged és a nagyérdemű tanári kar helyeslésével, midőn O Felségének legkegyelmesebb urunknak,— Deák Ferencznek a haza bölcsének és a minisztériumnak képeit küldöm oly czélból, hogy a visszaállított alkotmány emlékének állandósítására ezen képek a könyvtári teremben elhelyeztetvén, annak falait díszítsék. Ez évben mondta ki határozatilag az igazgató választmány, hogy más iskolák példájára — évi értesítőt adjon ki a tanárkar; a szükséges költség aláírás utján fog elöteremtetni. Az 1866/7-iki tanévben Nagy Antal ref. segédlelkész és AVittdien Aurel leányiskolái tanítóval mint segédtanárokkal találkozunk, kik közül az első a IV. osztályban a magyarok történetét s Magyarország földrajzát tanította (évi 50 írt tiszteletdíj mellett) egészen az 1872/3-ban bekövetkezett haláláig; az utóbbi pedig a II. osztályban, a német nyel-
