Állam. segélyezett evangélikus kerületi főgymnasium, Rozsnyó, 1895

9

istenfélelemre

.........A biró se vonakodjék a tanítót szükség

e

setében fizetésén kívül díjazni;“ másrészt a tanító s a tanuló iíjuság ellátásáról is gondoskodnak.1)

A tanítás természetesen az evang. egyház szükségére — hogy a tanulókból tanítók és papok lehessenek — főleg a vallástan alaptételeire, a szentirás magyarázatára, egyházi énekekre s a gyakorlati élet követelte elemek elsajátítására vonatkozott. Azonban a magasabb oktatás nyomára is akadunk az u. n. alumneumban, mely elnevezés csupán a táplálkozásra vonatkozott, s abból állott, hogy nagyobb diákok csoportosultak egy-egy ügyes tanító körül, ki őket az egyetemre, tanítóságra vagy papságra előkészítette s olcsó élelmezésökről vagy az intézet vagy a polgárság gondoskodott. Ezen nagyobb deákok között voltak olyanok, kik a tanítót az elemi oktatásnál, a kántort az istentiszteletnél, temetéseknél kisegítették, a városnál az óragondozást, vagy irnoki teendők végzését vállalták magokra.

A tanítók általában képzett s egyetemet végzett tanférfiak voltak, kik lelkészi állomás üresedése alkalmával rendesen lelkészi hivatalt vállaltak. — A tanító azonban alárendeltje volt a lelkésznek, másodsorban az esperesnek és supe- rintendensnek. (Rimanovi czikkelyek, restéri szabályok.)

A mi az iskola sorsát illeti, csak azt tartom szükségesnek megjegyezni, hogy az iskola az egyház veteményes kertje vala s igy az egyház virágzása, küzdelme, szünetelése stb az iskola ugyanezen állapotát vonta maga után.

A 16. században csak professori iskoláról lehet szó, a tanító egyéniségétől s képzettségétől függvén az iskola hírneve s magaslata. A 17-ik században a tanítványok némi csoportosításával, osztályokba való sorozásával találkozunk. Ennek oka a két egyház által szervezett tanítóságban keresendő. Hogy az egyik tanító a másiktól a tanítványokat el ne ha- lászsza, bizonyos osztályhoz, illetőleg csoporthoz kellett egy- egy tanítói hivatalt kötni. A magasabb tanítás azonban most is a tanítótól függött s csak az elemi oktatás tekinthető állandónak s folytonosnak. Az iskola állapotáról az esperesl) Mikulik „Magyar kisvárosi élet“ ez. mű 211.1.