Állam. segélyezett evangélikus kerületi főgymnasium, Rozsnyó, 1893
11 trálására; ezek egyszersmind kifejlett aesthetikai érzékének is erős bizonyságai. „Soha mennyi csillag hull ma“ mondja a mesélő s ebből tudjuk meg a Dalos Eszti becsületének halálát. Az „itt nyugosznak fagyos földbe“ — viszont azt sejteti velünk, hogy Dalos Esztinek gyermeke volt s ennek elvesztése talán siettette is halálát. A „Tengeri "hántás“ népies tárgyát Arany nem csak népies hangon adta elő, de népies formában is. Ez a külső; forma, ez a verselés minden tekintetben méltó a külsőhöz. Magyaros rithmusu, népies verssorokból alakul ki s mégis minden izében művészi. Az alexandrin sorokat Arany mesterileg párosítja az ősi nyolczasokkal: a visszatérő rímek erősen emelik a verszakok dallamosságát. Valóban elmondhatjuk, hogy a „Tengeri hántás“ olyan ballada, a minőt Gr regu ss kivánt: „dráma dalban elbeszélve.“ Dr. Mrdz Elek.
