Állam. segélyezett evangélikus kerületi főgymnasium, Rozsnyó, 1892
I. Az egyéni hangulatról. Tapasztalati tény, hogy az ember kedélyvilága igen nagy fogékonysággal bir a külső benyomások, meg a testi szervezethez kötött belső állapotváltozások iránt. Mint az érzékeny mágnestű a delejpálczára, úgy reagál kedélyünk is a körülöttünk levő tárgyakra, a körülöttünk végbemenő eseményekre. A külső körülmények ezen változása, ezen körülményeknek gondolat- és kedély- világunkkal való összefüggésénél fogva folytonos hullámzásban tartják lelkünket. Majd vidámak vagyunk, majd a levertség vesz erőt rajtunk. És sokszor magunk is kutatunk az ok után, mely ezen állapotot bennünk előidézte; kétségkiviili dolog ugyanis, hogy magunk sem tudunk mindig számot adni ezen lelki jelenség keletkezéséről. A jóhangulat, meg a lehangoltság oly gyakran változó állapotai az ember kedélyvilágának, hogy ezekkel bővebben foglalkozni nem tartom felesleges és czólszerütlen munkának, különösen ha meggondoljuk, hogy ezen állapotok akaratbeli elhatározásunkra, egyéni cselekvésünkre mily nagy befolyással bírnak. ítéleteink megalkotásánál is sokszor vezet bennünket hangulatunk, már pedig az egyszer megalkotott Ítéletet nehezen változtatja meg az ember. Ismeretes az ebéd előtti és utáni hangulatra csinált számos anekdota és ezeknek meg van a maguk alapja. Igen erős akaratú embernek kell lennie annak, ki annyira képes hangulatán uralkodni, hogy ez cselekedeteire, ítéletalkotására, szóval egész gondolkodására ne legyen befolyással. A szónokok törekvése hangulatot gerjeszteni, mindenki előtt ismeretes; az ő czéljuk akaratelhatározásra bírni hallgatóságukat, a hangulat pedig nagy befolyással van az akaratbeli megnyilatkozás mikéntjére. Általában mindenhez hangulat kell, és a hangulat állandó is az emberben s csak a minősége változik; cselekvésünk eredménye rendszerint hangulatunk színezetét viseli magán.
