Állam. segélyezett evangélikus kerületi főgymnasium, Rozsnyó, 1892
11 fáradságot jobban tűri és igy a keletkező hangulat sem oly erőteljes, mint a gyenge gyermeknél. Képzeteink keletkezése és ezeknek a tudatban való lefolyása, az egyes képzeteknek gondolatokká való összekapcsolása kétségkívül a legnevezetesebb lelki tünemények közé tartozik. Összes gondolkozásunk a képzeteken alapul és e képzetek egyenkint is, de gondolattá kapcsolásuk is különböző hangulatnak lehetnek okozói. A mint az érzetekről szólván kimutattuk, hogy nem csak a külső benyomásokból származók hoznak létre valamiféle hangulatot, hanem belső állapotváltozásainknak is meg van ez az eredményűk: úgy a képzetekről is általánosságban kimondhatjuk, hogy azok hangulatkeltők. Hangulatot kelt pedig nemcsak az ész revételi vagyis szemléleti, hanem a képzeleti képzet is, minő az emlékezeti, a fantázia alkotta kép, a káprázatok és illusiok, sőt még az álomképek is. Már említettem, hogy valamely szép tájnak a képe, a tavasz zöldje, az ősz hervadásának képzete más- és más hangulatot keltenek. Ezen hangulatban tovább szőjük képzeteinket és ennek eredményeként megfelelő gondolataink keletkeznek. Az ily hangulatok szoktak közvetlen motívumaikul szolgálni a költőknek. Tompa Mihálybau az őszi tájnak a képe a szelíd bánatos hangulatot kelti fel: Őszi tájnak hervadása! Őszi napfény ragyogása! Hervadásból, fényből támad Lel/cemen e kedves bánat. Egy más helyen pedig ugyancsak Tompa Mihály igy énekel: Eljö az ősz, fagyos derén Meghervad kedv, öröm, remény . . . S ha semmi többé nem maraszt: Szememre lágy álom bond, Nyugodtan, fájdalmatlanul Lehullok, mint az öszharaszt! A természet rendkívüli alkotásainak képe nem tűnik el nyomtalanul lelkűnkből. Innen van, hogy pl. valami rendkívüli természeti szépségnek látása után napokon át az ebből származó
