Állam. segélyezett evangélikus kerületi főgymnasium, Rozsnyó, 1891
5 nem finom ízlésű szalonemberek, hanem erényes polgárok nevelésére gondoltak. Arra néztek, hogy az ifjúság mentül nagyobb erkölcsi hasznot merítsen a költészetből; ebből a szempontból választották meg a költői olvasmányokat és e végből tanultatták meg könyv nélkül azokat a jeles költeményeket. — Talán a tanuló nem értette meg mindig a mit betanult; de tévedés azt hinni, hogy az oktatásnál mindig okoskodni kell és hogy nem szabad a gyermekeket egyébre tanítani, mint a mit azonnal teljesen fel tudnak fogni, sőt egyenesen szükséges a gyermek emlékezetébe oly ismereteket és eszméket is leraktározni, melyeket csak később fog megérteni és hasznára fordíthatni. Az élettelen eszmetömeg előbb-utóbb megelevenedett és nagyon becsessé válhatott oly időben, mikor a könyv ritka volt és a legtöbb ember irodalmi műveltsége iskolai emlékekre szorítkozott. A serdülő ifjúság nemcsak a görögök bibliáját, Homerost, olvasgatta az iskolában, hanem elégiákat, ódákat és drámákat is, melyeknél a tanítók nagy gondot fordítottak értelmes, szép előadásra. — Ilyen irányban foglalkoztak a legjobb költőkkel az athenei iskolák az V. században K. e.; csak az irányt tudjuk megjelölni, mert nincsenek közelebbi adataink a költemények tárgyalásának részleteiről. A IV. században a költőkkel való foglalkozás tudósabb alakot öltött az irodalomban és az iskolában egyaránt. A sophisták uj elméleteket találtak ki a természetről, erkölcsről és vallásról és ezeket nemcsak a felnőttek előtt hirdették, hanem mindinkább bevitték az iskolába, a hol hozzáfűzték a költői olvasmány egyes pontjaihoz. A költői remekművek naiv bámulása helyébe a kritika lépett és az erkölcsi fejtegetések rovására egyre több grammatikai és philologiai elem vegyült a magyarázatba. Az eszme vizsgálásáról mindinkább a kifejezés, a forma bonczolgatására tértek át, a mivel ugyan az érdeklődést új irányban kötötték le, az elmét élesítették, az Ízlést finomították, de a közvetlen költői hatást‘alighanem csökkentették. De még akkor is, mikor az élet fokozottabb követelésekkel lépett fel az iskolával szemben és új tudományok (nyelvészet, mértan, csillagászat stb.) tettek szert közkedveltségre, a költészet a görög iskolai nevelés főtárgya, középpontja maradt. A római nevelésben is kiváló szerepe volt a költészetnek, hiszen a rómaiak ebben is a görögök nyomdokait követték. Hogy
