Állam. segélyezett evangélikus kerületi főgymnasium, Rozsnyó, 1891
13 határi»« fokozni, a költészet nevelő hatását minél teljesebben i.uknázni, ez éppen a nevelésnek és különösen a középiskolai nevelésnek egyik legfontosabb feladata. A költői hatás titka szerencsés kombináczjón alapul. A kombinált tényezők magukban is örömérzést keltenének, de együtt emelik egymás hatását. Pl. egy szép dal egészében sokkal nagyobb örömérzést kelt, mint a tartalom és rhythmus külön-külön benyomásainak összege. Sőt az is gyakori eset, hogy a kombinált tényezők külön véve nem hatnak kellemesen, de együttesen tesznek aesthetikai hatást. — A prózában, tudományos előadásban nincs ilyen kombináczió, vagy legalább nem oly szerencsés. E szerencsés kombiuácziónál fogva a költő egyszerre több oldalról ragadja meg lelkünket. Minél fejletlenebb a lélek, annál több oldalú, annál nyomatékosabb hatásra van szüksége, hogy meginduljon, legfogékonyabb pedig érzéki benyomások iránt. A költészet első sorban a képzelemhez fordul, még az elvont eszméket is érzéki képben szemlélteti, érzéki benyomáshoz köti és a rythmus segítségével szárnyat ad az elmélkedésnek ; ezért a serdülő ifjúsághoz mindig világosabban, hatásosabban fog szólni, mint a próza. Ebben rejlik a költészet, paedagogiai fontossága. De az is következik ebből, hogy a költészet nem csupán szórakozás kedvéért, nem is csak az ízlés fejlesztése czéljából foglal el kiváló helyet az iskolában, hanem értékes ismeretek közvetítése, nemes érzelmek felkeltése és ápolása végett is. Az őskorban a költészet az emberiségnek egyedüli tanítója volt, ma pedig igen sok irányban legjobb tanítója az ifjúságnak. Jótékonyan hat a szellem mindennemű tevékenységére. A költői konkrét, képes előadásból megtanul az ifjúság világosan gondolkozni, a költői szerkezet mintát nyújt a gondolatok czél- szerű elrendezésére, a költői igazság logikája élesíti az elmét. A költő egyrészt sok egészséges táplálékot nyújt az iljú képzel mének és élénk mozgásba hozza ezt, másrészt szabályozza, az ízlés korlátái közé szoktatja a kicsapongásra hajlandó képzelem tevékenységét. Es midőn a költő újra meg újra részvétet kelt a szenvedő, bámulatot a nagy, lelkesedést a szép, jó és igaz iránt, megnemesíti az ifjúság szivét. A költő idealizálva állítja az ifjúság elé a természetet, ennek sok rejtett szépségét fölfedi előtte és megtanítja szerető szívvel
