Állam. segélyezett evangélikus kerületi főgymnasium, Rozsnyó, 1891
10 mányul „aesthetikai és poétikai értekezések“ szolgálnak. Erre az osztályra vonatkozólag megjegyzik az Utasítások : „A tanár lehetőleg tartózkodjék minden bíráló, hibáztató fejtegetéstől, magyarázata a kiszemelt művek alapgondolatának szerkezetének és jellemének világos és lelkes értelmezését nyújtsa.“ — A VIII. osztályban biographiai forma keretében „jellemzendők az egyes írók aesthetikai álláspontja, főbb műveik, hatásuk az irodalomra és a társadalomra. Az „általános utasítás“ szerint „a nemzeti irodalom fejlődésének áttekintése az összes irodalmi tanítás végső eredménye.“ A gymnasiumi tanítás tervéből és a reá vonatkozó utasításokból vett idézetek világosan mutatják, hogy a mi gymnasiumaink a költői olvasmányhoz első sorban két dolgot fűznek: 1. a költészet elméletét, ennek elsajátítását tartván az izlésképzés legbiztosabb módjának, 2. az irodalom fejlődésének történetét, ennek ismeretében látván a nemzeti műveltség egyik tőalkatrészét. És ha az iskolai gyakorlatot nézzük, bátran azt is mondhatjuk: majdnem kizárólag e kettős czél kedvéért szerepelnek középiskoláinkban a költői olvasmányok. Az erkölcsi momentumok csak az alsóbb osztályokban részesülnek kellő figyelemben, a felsőbb osztályokban mindinkább háttérbe szorulnak. Nem mondom, hogy a tanterv és az utasítások ezeket itt figyelmen kívül hagyják, éppen nem, — de már a IV. osztálytól kezdve annyi aesthetikai s irodalomtörténeti ismeretet (egyéb tárgyi s nyelvi magyarázatokról nem is szólva) fűznek a költői olvasmányhoz, hogy nem juthat sem elegendő idő, sem elegendő figyelem a költemények erkölcsi oldalára. — Es hogy annyi aesthetikai ismeretet a költemények apróra bonczolgatása nélkül nem lehet nyújtani, hogy ilyen beható aesthetizálásnál és különösen az irodalom fejlődésének feltüntetésénél a „bíráló“ gyakran „hibáztató fejtegetés“ nem igen maradhat el — akármennyire tiltakozzanak is ellene az Utasítások -- az világos és a ki nem hiszi, nézze meg akármelyik irodalomtörténeti tankönyvünket. Mindezek után kissé különösen hangzanak az „általános utasítás“ következő mondatai: „A módszeres kezelés tekintetéből azonban a terv a tanítás súlyát a beható és elmélyedő olvasmányra fekteti a magyarban s a többi nyelvben egyaránt. Csakis ettől várja és nem a puszta elméleti tájékozástól az ifjú lelkének eszmékben és érzelmekben kívánatos nemes gyarapodását,
