Állam. segélyezett evangélikus kerületi főgymnasium, Rozsnyó, 1890

I.

GYAKORIBB ABNORMITÁSOK A TANULÓ JELLEMÉBEN ÉS EZEK ORVOSLÁSA A KÖZÉPISKOLAI NEVELÉS ÁLTAL,

Ha igaz az a mondás, hogy az ember azzá lesz, a mivé nevelik, akkor a nevelés fontossága mindennél nagyobb. Ápoljuk a természetben a különféle növényeket, mert ez ápolástól várjuk a gazdagabb termést. Mindaz, amit fejlesztünk, ápolunk, amire csak gondot fordítunk, nyer ezen gondozás folytán, inig a nemtörődés valamivel, ennek elsatnyulását vonja maga után. Az ember kettős élete szintén nem lehet el a szükséges fejlesztés, nevelés nélkül. Neveljük a szervezetet a szükséges és hasznos testgyakorlattal, sportokkal és az eredmény: az erőteljesség s épség a test- ten nem marad el. Nem szükséges a figyelmet azokra a mozzanatokra felhívni, melyek a testgyakorlás fejlesztése körül tapasztalhatók. A közoktatásügyi kormány élénk és szigorú ellenőrzéssel őrködik minden rendű és rangu középiskola tornaügye felett; a meglevő toruatauitást emelni törekszik azzal is, hogy minden középiskolánál, hol eddig nem volt, téli tornacsarnok felállítását sürgeti; tornaversenyeket rendez az ország fővárosában, miknek czélja a tornaügy iránt való érdeklődés felkeltése. Ha a tornázás üdvös hatása kétségtelen nem volna a testi szervezet fejlődésére és erősödésére, ily nagyszabású intézkedések tevése is indokolatlan volna. Az ifjú generatio azonban kétségkívül sokat köszönhet a tornatanitásnak. A testgyakoidás inig egyrészt — mint már mondám — erősiti, izmositja szervezetét, addig másrészt az ezzel való szives foglalkozás elvonja figyelmét egyéb oly szórakozások keresésétől, melyek nemcsak a testi épséget ássák alá, hanem az erkölcsi élet megromlásának is alapjául szolgálnak.

Azonban aki csak a testi nevelésre iparkodnék súlyt fektetni, elhanyagolván e mellett a lélek nevelését, az — mondanom sem