Állam. segélyezett evangélikus kerületi főgymnasium, Rozsnyó, 1889
17 Az elipsisnek más faja a félbe szakítás (aposiopesis, reticen- tia, Interruptio): mondat félbeszakítása az indulat hevében; mert a hiányzót könnyű kiegészíteni és a beszéd siet, vagy mert kel - lemetlen kimondani, — de annál elevenebben kell hozzáképzelnünk ; hallgatag beszédesség. Ide sorolhatjuk még az anakoluthiát (összefüggés hiánya), midőn hosszabb körmondatokban a befejezés nyelvtanilag nem felel meg a kezdetnek. Nyugtalan természet, csapangó képzelem jellemző kifejezése. A mondatfigurák második főcsoportját képezik az eltérések a szórendben (inversio) és a szók vonatkozását kifejező formák használatában. Az inversio (szokatlan szórend) is az indulatnak, szenvedélyes fölhevülésnek egyik formája, és erővel ráirányozza a figyelmet arra a szóra, melyet szokatlan helyre állított, pl. „Össze az agg ember rogy a két térdére“ (Arany). A vonatkozást kifejező formák fölcserélése szintén az átvitelnek egy neme ; természetesen csak rokon formák cserélhetők fel. így az időformák: a jelen, a jövő és múlt helyett, mi az előadást elevenné tevő, a közönséges beszédben is nagyon gyakori figura. Más módja az eleven előadásnak az, midőn a második személyt használjuk a harmadik helyett, ez az apostrophe, különösen hatásos, ha személyesitéssel kapcsolatos, pl. „Szeretlek én téged pipám!“ Fölcserélhetők a mondatfajok egymással, igy állító mondat a fölszólító hetyett: Elhozod a botomat. Kérdő mondat és pedig állító kérdés a tagadó mondat helyett tagadó kérdés az állítás vagy óhajtás helyett: „Miért nem ölelhetlek össze-vissza?“ Ha az egyszerű állítás helyett kérdés és felelet áll, a figura neve dialogismos vagy subjectio: „Mi íoly ott a mezőn? — Patakviznek gyöngye. — Hát szeretőm arczán? — A búbánat könnye.“ A fölkiáltás, mint az érzés közvetlenebb‘kifejezése magában is hatásos, természetes figura, művészibb formája a tettetett (szónoki)^ fölkiáltás nyomatékos állítás helyett: „Ah siralmas idó! Oh elfajult világ!... Boldog mostan a vak, s jaj annak, a ki lát!“ (Petőfi.) 2
