Állam. segélyezett evangélikus kerületi főgymnasium, Rozsnyó, 1889

16 csak akkor nem hiba, ha fokozó sorrendben következnek, ha min­den kővetkező erősebben fejezi ki ugyanazon alapfogalmat, ugyan­azon érzés magasabb fokátjelöli meg. Pl. „Megy, fut, rohan a szám­űzött“,— ez esetben cli max (tokozás) a neve. Ez utóbbi figura külö­nösen hatásos, ha hyperbolával kapcsolatos. Pl. midőn Petőfi azt mondja, hogy a sok gazembert tán azért nem kötik fel egytől egyig, mert annyi fája nincs a világnak — és azután, hogy ha a gazember mind esőcseppé változnék, negyven nap, negyven éjjel esnék, támadna egy uj vízözön. Az úgynevezett auticliinax-ot csak komikus hatás' igazolhat­ja. — Égj' kiváló faja a szónoki plenasmusnr.k az epitheton or- naus (díszítő vagy ékesítő jelző), mely külön megnevezi azt a tu­lajdonságot, mely a főnév értelmében amúgy is benne van. de az által arról az oldalról élesen megvilágítja a tárgyat, az illető vo­nást kiemeli; a sziliekben gazdag beszéd kedvelt formája. ..Vond fel a kék ég alatt a fák zöld sátrait”; Mindenható isten! A már kifejezett értelemnek minden másforma kifejtését, kibővítését határozóval vagy mellékmondattal epexegesisnek ne­vezik; nem oly rövid s ezért nem is oly hatásos, mint az epithe­ton ornaus. Pl. A zsarnok, ki milliókat tart nehéz rabságban. A szabályos mondatszerkezet oekonomiájától tér el a poly­syndeton (a kötőszók halmozása); lassítja az előadást, s igy jel­képes kifejezése lehet valamely esemény lassúbb folyásának, a nyugalomnak, valamint a szakadatlan folyamatosságnak. Pl. „A folyamba tekintettünk, — És alattunk és felettünk, — Es bennünk is — A menny volt. . . .“ Ellentéte az asyndeton (kötőszók kihagyása), mely az előa­dás menetét gyorsítja, s igy az esemény sebes haladásának, a nyugtalanságnak, szakadozottságnak lehet jelképes kifjeezése : ..Hív­ta, nem jött, elragadta.“ A szónoki pleonasmusnak ellentéte formában és hatásban a szónoki ellipsis (szókihagyás). Pl. „Piste van, este van, kiki nyugalomba. Kihagyás van az allusióban (ezélzás) is: „Átlépte a Ru- biconfc,“— és a paraleipsisben (praeteritio, mellőzés), mely vala­mire rámutat ugyan, de ki nem fejti, s igy annál jobban ráirá­nyozza figyelmét. '

Next

/
Oldalképek
Tartalom