Állam. segélyezett evangélikus kerületi főgymnasium, Rozsnyó, 1888
22 Ezen agyagos talajt a régi és ujabbkori időnek elhalt vege- tácziója, valamint a folytonos excrementumokkal való mivelés és gondozás annyira javitá, hogy az most már kor hány ós nyirkos agyagtalajjá vált, s a termékeny szántóföldet képezi, mely, leszámítva a nehéz munkát, a kívánható legjobb földeknek minden kellékével bir. Rozsnyónak talaja tehát korhanyós nyirkos agyagdús vályogtalaj, s mint ilyen már régebben mivelés alatt lévén, mindennemű növénymivelésre alkalmas. A Pelsőczön alul fekvő talajok, egészen Borsod megyéig inkább homokos és kavicsos vályogtalaj, mely minden talaj között a leghasznosabb, mert minden időjárás mellett háládatos. A csetnekvölgyi, valamint az Almás és Torna felé eső talajok már- gás m észtalajok, melyben a szénsavas mészfökl túlsúlyban van. A gazdák ezt nagyra becsülik, mert mind az agyagos, mind pedig a homokos talajok előnyeivel bir, azok hátrányai nélkül. Ezen talajban — kivált ha gondosabb művelésben részesül — a gabonanemű növények minden faja, de különösen a rozs az, mely igen szépen díszük, továbbá zöldség, burgonya stb. A gyümölcstermesztés is elég virágzónak mondható, s ma már annak nemesítésére is több gond vau fordítva. A szőlőmivelés, hogy hajdan nagy virágzásnak örvendett, arról tanúságot tesz a Rozsnyó fölött emelkedő „Kálvária hegy“ déli lejtőjének egyik része, mely most is „Sz ól óm ál“-nak neveztetik ; ma már csak kertekben tenyésztik azt. Az erdei fák közül legjobban diszlik a kocsántalan tölgyfa. A föld mi vei és még mindig kezdetleges utón, gépek nélkül, csak a cséplés már nagyobbára gépek segítségével történik. 3. Rozsnyó ivóvize. A szerves élet főtényezőjeként a levegő és a viz szerepel. Ez utóbbi kiváló fontosságú nem csak mint ivó, avagy főzésre használt viz, hanem egyéb czélokra is, nevezetesen testünk és fehérneműink tisztán tartására, konyhaedényeink megmosására, szobáink súrolására, utczáink locsolására, szóval külső használatra. És amint megkívánjuk azt, hogy ivóvizünk tiszta és egészséges legyen, épen oly szigorúsággal kellene azt is követelnünk, hogy a I
