Állam. segélyezett evangélikus kerületi főgymnasium, Rozsnyó, 1886

15

hőseit nem tudja egyéniteni. Nála ugyanazon chablonszerü vonások alkotnak halvány, tipikus jellemeket. Vesselényi, Kemény és Tököli ugyanazon tettre kész hősök, hamar kétségbe eső, akaratban gyenge férfiak, ömlengő, busuló szerelmesek; tetteikben következetlen jellemek. Mindegyikről egyforma magasztalást hallunk, mindegyiktől egyforma szerelmes levelet olvasunk s egyformán látjuk őket Venus és Cupido segitségére szorulni. Hogy csak egy helyet hozzak fel, ott van a Vesselényi és Kemény hősiességének magasztalása.

Az elsőről ezt olvassuk:

Nem szánja életét fáradt hazájáért,

Második Curtius megmaradásáért.

Egeket érdemel jeles próbájáért,

Mint régen Herkules, épen-állásáért.

Keményről igy hallunk:

Kész azt (életét) elfogyatni Curtius módjára,

Avagy- mint Scevola menni oly próbára,

Azzal váltságának csak lehetne ára,

Feláldozná magát Marsnak oltárára.

Ugyanaz a dicséret, még ugyanoly hasonlatban is. És ez mindenütt igy van ; sehol egy egyéni vonás, csak elmosódó alapszinek. Hozzá még jellemei sokszor következetlenek, s igy lélektanilag nem igazak.

Gyöngyösiben tehát nincsenek meg azok a sajátságok, melyek az epikust valódi költővé teszik. Teremtő erő és jellemző tehetség hiányzanak nála. Mind a mellett népszerű lett. Nos, hát manapság is népszerű a hozzá hasonló költő, de csak a közönség egy bizonyos részénél. Annál, a melynek esztétikai és irodalmi műveltsége kezdetleges. A költőknek és különösen regényíróknak egész osztályát találjuk ma is, mely a compositió teljességével s a jellemzés igazságával nem törődik, de olvasóközönségének Ízlését eltalálva, leiró tehetségével, hangulatával, előadása szépségével s ér- dekfeszitő cselekvényével hódit és lesz népszerűvé.

Gyöngyösi idejében a közönség — legalább is annak igen nagy része — nem követelt kerekded egységes műalkatot és hű jellemzést az epikai műben. Elég volt az érdekes esemény magában is ; az, a mi az akkori belső és külső háborúk alatt ment