Állam. segélyezett evangélikus kerületi főgymnasium, Rozsnyó, 1886

10

pályájáról. Hogy megházasodott, Bekényi Zsófiát vette nőül; gyermekei voltak, kik közül Gábor fia Gömörmegye főjegyzője lett, ezeket Andrássy Péter pártfogásába ajánlotta; birtoka volt; betegeskedésében a stubnyai fürdőt látogatta: ez az összes, mit magán viszonyairól ismerünk. Andrássy Péterhez intézett egyik leveléből tudjuk meg, hogy több gyermeke vala, annak pártfogásába ajánlja ezeket; miből arra is lehet következtetnünk, hogy jó családapa volt, a ki szivén viselte gyermekei jövőjét.

Lássuk most Gyöngyösit, a költőt.

A 17. századot nálunk az irodalom első virágzási korának is szokták nevezni. Ha ez áll, úgy a virágzásnak leghatalmasabb termőfái kétségkivül Zrinyi és Gyöngyösi. Ámde mily nagy különbség a kettő között. Zrinyi a latinok és olaszok nagy klassikusainak emlőjén táplálkozván, alkotásában azokat követi. Sajátlag jelentéktelen tárgyával felemelkedik a műeposz magaslatára. A szigeti hőst, mint az egész nemzet bűneinek mártírját és megváltóját állítja elénk a maga fenséges alakjában. Műalkotásban nem különben remek és művészi; kerek és teljes egészszé idomítja meséjét, melyben mindennek meg van a maga oka és okozatja, előzménye és következménye; minden a főhős és annak főcselekedete körül forog, azt viszi előbbre s teszi folyton érdekesebbé és fejlődővé. Jellemzése igaz és költői, a hősök beszédjében és cselekedetében nyilatkozó; jellemeiben nincs egy ellentmondó vonás, de tisztán kidomborodnak szemeink előtt s felemelkedve a tiszta emberinek fönséges magasára csudálattal vegyes tiszteletünket keltik fel.

Gyöngyösiről nem lehet ezt mondani. Az ő eposzai Zrinyi után hanyatlást jelölnek a műalkotásban és jellemzésben. Nem mint epopoeákről szólunk azokról; nagy eposzt nem is volt szándékában írni, mert se tárgya, se eszközei, se alapeszméje nem az, a miből a nagy eposz alakulhat; legfölebb, ha az istenek beavatkozását nem vesszük arra való eszköznek. Ámde épen ez tünteti fel Gyöngyösinek gyarló teremtő erejét, mely nagyot nem tud kigondolni, s ha mégis néha az égickig száll képzeletében, czélja kivitelére nem tudja őket felhasználni. A mythos isteneit csak azért keresi fel műveiben, mert ugyanazt látja a régi és uj epikusoktól, magától Zrínyitől is; azonban gyenge szeme nem veszi észre ama magasabb ez élt, a melyért a régiek s az ő kortársa is ezt teszi.