Házi Balázs et al. (szerk.): „Ma demokráciát, holnap szocializmust”. A diktatúra kiépülése és működése 1944-1956 (Budapest, 2022)
Recsk és a magyar táborrendszer
A második világháborút követően a kommunisták hatalmuk erősödésével párhuzamosan elkezdték felépíteni a szovjet GULAG mintájára a magyar táborrendszert. Ezen munkálatok legfőbb vezetője és irányítója a Szovjetunióban kiképzést kapott Garasin Rudolf ezredes volt. A feladat végrehajtásában jelentős szerep jutott az 1951 decemberében létrehozott Közérdekű Munkák Igazgatóságának,1 elődszervezeteként az Igazságügyminisztérium Gazdasági Igazgatóságának, valamint az 1950-től önálló hatósággá váló ÁVH-nak. A táborrendszer kiépítésének első lépéseként 1945-ben megkezdődtek az internálások, vagyis a rendőrhatósági őrizet alá helyezések. Ezt Erdei Ferenc belügymi niszter titkos rendelete tette lehetővé.2 Ekkortól kezdve bárkit, bármilyen indokkal letartóztathattak és bírósági ítélet nélkül is táborba zárhattak. 1945–46-ban összesen 35 internálótábor létesült a vidéki településeken, illetve további 15 működött Budapesten és közvetlen közelében. Ezekbe a volt szélsőjobboldali szervezetek tagjait, a volt katonatiszteket, csendőröket, B listázott közhivatalnokokat zárták be néhány hónapra. Összesen több mint 40 ezren fordultak meg bennük.3 Ezen internálótáborokat a Buda-déli kivételével4 1946 őszére felszámolták. Miután Rákosi Mátyás a Magyar Dolgozók Pártjának létrehozásával 1948-ban befejezte az egypártrendszer kiépítését, kommunista nyomásra megkezdődött a szovjet táborrendszer kicsinyített másának kiépítése Magyarországon. Ennek első lépéseként bezárták az 1946 után egyedüliként működő Buda-déli internálótábort és 1949-ben átköltöztették az embereket Kistarcsára. A később gyűjtőtáborul szolgáló település mellett további internálótáborokat hoztak létre Recsken, Tiszalökön, Kecskeméten, Kazincbarcikán, Bernátkúton és Sajóbábonyban. Ezek azonban már nem a Belügyminisztériumhoz tartozó büntetés-végrehajtás, hanem az Államvédelmi Hatóság irányítása alatt álltak. Az ÁVH-sok megjelenése a bánásmód kegyetlenebbé válását is jelentette, megszűntek a korábbi beszélők, levélírási és csomagbeadási lehetőségek. Mindemellett az internálás időtartama is jelentősen megváltozott, az addigi maximum 6 hónapot félévenkénti felülvizsgálatokkal összesen 2 évre hosszabbíthatták meg. A táborok létrehozásánál az internáltak munkaerejének állami célokra való felhasználása is szempont volt, így ennek szellemében történt a helyszínek kiválasztása. Tiszalökön vízerőművet, Kazincbarcikán a Borsodi Vegyi Kombinátot, Kecskeméten a szovjet katonáknak laktanyákat, lőszerraktárakat és hangárokat építettek, míg Recsken a helyi kőbányában dolgoztatták őket. Az ötvenes évek internálótáborai közül a leghírhedtebbé és ezáltal a legismertebbé a recski vált. A korábbi Barkóczy-kastélyhoz tartozó területre 1950. július 19-én szállították az első internáltakat. A 35 ember 13 őr kíséretében érkezett meg és feladatul a tábor felépítését kapták, azzal, hogy ha elkészül, akkor ők hazamehetnek.5 Ezt az ígéretet természetesen nem tartották be. Folyamatosan érkeztek az új emberek, többségüket a kistarcsai táborból szállították ide. Az internáltak között nagyobb csoportot képeztek a hatvani Recsk és a magyar táborrendszer 1945–1956 48 1944 1948 1946 1945 1949 1947 „Ma demokráciát, holnap szocializmust” 1945
