Házi Balázs et al. (szerk.): „Ma demokráciát, holnap szocializmust”. A diktatúra kiépülése és működése 1944-1956 (Budapest, 2022)
Államosítás a gazdasági életben
A minisztertanácsi rendelet megszületésének napján, március 25-én úgy rendeltek be a Vasas szakszervezetek székházába több száz megbízható munkáskádert, hogy összehívásuk célját még az érintettek sem ismerték. A kommunista iparügyi államtitkár, Karczag Imre itt jelentette be az összehívottaknak, hogy a továbbiakban ők lesznek azoknak az üzemeknek, gyáraknak az új munkásigazgatói, ahol valójában addig is dolgoztak. A politikai megbízhatóság mögött eltörpült a szakmai felkészültség, hiszen ezeknek a kádereknek a legtöbbje csupán ekkor kezdett ismerkedni a főbb közgazdasági, bankforgalmi kifejezésekkel. 16 Bár a könnyűipar néhány területén, mint a papíripar (46%), vagy az élelmiszeripar (45%) még jelentősebb volt a magántulajdon, összességében 1948 őszére ebben az ágazatban is meghatározóvá vált az állami tulajdon. 17 A magánszektor szinte teljes felszámolását az 1949. december 28-án az Elnöki Tanács által kiadott 1949. évi 20. sz. törvényerejű rendelet adta. Ezzel a lépéssel már minden 10 fő alkalmazottat meghaladó vállalkozást államosítottak. A rendelkezés 2600 vállalkozásra terjedt ki, és mintegy 50 000 munkavállalót érintett. Az ekkor államosított vállalatok közül 60 volt külföldi kézen, köztük például a Standard, amelyről a párt központi lapjában, a Szabad Nép ben is több propagandacikk látott napvi lágot. 18 Az állami térnyerés a kereskedelemben haladt a leglassabban, hiszen ebben a szektorban mindamellett, hogy 1948 őszére a kereskedelmi forgalom 51%-a (8300 alkalmazottal) állami kézbe került, magánkézen még 39% maradt, mintegy 7000 kisvállalkozással és 13 000 alkalmazottal. Bár a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) a tervek szerint 1949 végére fel kívánta számolni a magán nagykereskedelmet, de sem ezt, sem a kiskereskedelem államosítását nem sikerült az eredeti elképzelések mentén végrehajtani, mivel a magánkereskedők ellehetetlenítésével csupán 1952-re jutott túlsúlyba az állami szektor. 19 A szocialista szektor térnyerése a kereskedelemben Pest megyét tekintve például viszonylag lassú folyamat volt: 1950 második negyedévének kezdetén a megyei kereskedelmi forgalomban való részesedése alig 30%-ot tett ki, tehát 70%-os arányával még a magánkereskedelem játszott meghatározó szerepet. A magánszektor visszaszorítása 1952 folyamán öltött nagyobb méreteket. 1952. szeptember 1-jétől három hullámban igyekeztek erősíteni a folyamatot. A megyében ekkor működő 994 magánkereskedő és vendéglős közül szeptember 2-án 212 magánkereskedő, október 29-én 135 vendéglős, november 20-án további 315 magánkereskedő iparigazolványát vonták be, míg szeptember 1-jétől 36 magánkereskedő magától adta vissza az engedélyét, így a magánszektor 1952 végére e megyében is 10% alá süllyedt. 20 Az 1952. évi államosítások lényegi részét képezték az 1952. évi 4., az egyes házingatlanok állami tulajdonba vételéről szóló törvényerejű rendelet értelmében végrehajtott házállamosítások. A jogszabály alapján államosították a „tőkések, egyéb kizsákmányolók” házingatlanait. Az elvett lakóházakat, villákat, lakásokat javarészt bérbe adták. Germuska Pál egy előadásában egy figyelmen kívül hagyott problematikára, a hitbizományok államosítására hívta fel a figyelmet. Ez a folyamat is a többi államosítással azonos ütemezésben indult, ugyanis 1948. július 27-én jelent meg a 7930/1948. Korm. számú rendelet a családi hitbizományokhoz tartozó 45 1952 1950 1955 1953 1951 1956
