Házi Balázs et al. (szerk.): „Ma demokráciát, holnap szocializmust”. A diktatúra kiépülése és működése 1944-1956 (Budapest, 2022)
Rákosi Mátyás leváltása
újságírók írták alá. Elküldése nem maradt következmények nélkül, többen pártmegrovásban részesültek, míg másokat ki is zártak a pártból, de Nagy Imre kizárásához is nagymértékben hozzájárult. A memorandum, bár az aláírók nevei nélkül, de egy évvel később az Irodalmi Újság 1956. október 6-ai számában már nyilvánosan is megjelenhetett. 9 További fontos változásokat eredményezett az SZKP 1956. február 14-ére összehívott XX. kongresszusa. Erről először csak a hivatalos beszámolók jelentek meg a hazai sajtóban.10 Azonban február 25-én elhang zott Hruscsov titkos beszéde, melyben egyértelműen bírálta és elítélte a Sztálin által végrehajtott törvényte lenségeket: „Sztálin megfogalmazta a »nép ellensége« koncepcióját. [...] Ez a koncepció lehetővé tette, Rákosi Mátyás (1892–1971) Rosenfeld Mátyás néven született sokgyermekes kereskedő családba. Felsőfokú tanulmányait 1910 őszén a budapesti Magyar Királyi Keleti Kereskedelmi Akadémián végezte, ahol két év múlva okleveles kereskedői képesítést szerzett. Ezután ösztöndíjasként külföldi tanulmányokat folytathatott. Fiatalon bekapcsolódott a politikai életbe, 1910-ben belépett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba. Az első világháborúban orosz fogságba esett, itt részt vett a Vörös Gárda szervezésében. 1918-ban hazatért és tagja lett az ekkor megalakított Kommunisták Magyarországi Pártjának. A Tanácsköztársaság időszakában kereskedelemügyi népbiztoshelyettessé, majd a Vörös Őrség főparancsnokává nevezték ki. A Tanácsköztársaság bukása után Ausztriába menekült, majd Moszkvába utazott, ahol 1920-ban részt vett a Komintern II. kongresz szusán, és rövidesen a szervezet egyik titkárává választották. Ezután Európa szerte szervezte a kommunista pártokat, részt vett Bécsben a Kommunisták Magyarországi Pártjának kongresszusán is, már ekkor a Központi Bizottság tagja lett. Illegálisan visszatért Magyarországra, ahol letartóztatták és kommunista tevékenységéért 1926-ban nyolc és fél évre ítélték. A váci, majd a szegedi Csillagbörtönben töltött évek után 1934-ben telt le a büntetése, azonban ekkor sem engedték szabadon, hanem ismét pert indítottak ellene és 1935-ben életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. 1940-ben hagyhatta el az országot az 1848-as honvédzászlókért cserébe. Innentől a Szovjetunióban élt és az ottani kommunisták vezetője volt. 1945-ben tért haza, ekkor az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagjává és a Magyar Kommunista Párt főtitkárává választották. Így tagja lett a Nemzeti Főtanácsnak is. Az 1945 novemberi választások utáni koalíciós kormányban miniszterelnök-helyettes és államminiszter volt. Ekkor kezdte kiépíteni az általa vezetett diktatúrát a szovjet csapatok támogatása és a kommunista irányítás alatt álló politikai rendőrség segítségével. A Kisgazdapárt feldarabolása és csalás révén pártja megnyerte az 1947-es választásokat, majd a következő évben egyesültek a Szociáldemokrata Párttal. Az így létrejött Magyar Dolgozók Pártja főtitkáraként, majd első titkáraként 1948 és 1956 között az ország elsőszámú vezetője volt. Emellett 1949 és 1952 között a Minisztertanács elnökhelyettese, majd 1953. július 4-éig elnöke volt. Az ő irányításával zajlottak az ötvenes évek törvénytelenségei, a koncepciós perek, az internálások, az ország és a lakosság érdekeit figyelmen kívül hagyó erőltetett szovjetizálás. Személyi kultuszának fénypontja az 1952-ben tartott 60. születésnapja volt. Sztálin halála és Nagy Imre kinevezése révén rövid időre csökkent a hatalma. Bár 1955-re sikerült elérnie Nagy Imre leváltását, de 1956 júliusában szovjet nyomásra lemondásra kényszerítették. Ezután a Szovjetunióba vitték, ahonnan bár szeretett volna, de 1971-es haláláig nem engedték haza, sőt 1962-ben a pártból is kizárták. 300 1944 1948 1946 1945 1949 1947 „Ma demokráciát, holnap szocializmust”
