Házi Balázs et al. (szerk.): „Ma demokráciát, holnap szocializmust”. A diktatúra kiépülése és működése 1944-1956 (Budapest, 2022)
Rákosi Mátyás leváltása
Az illegális kommunista tevékenységéért a Horthykorszakban bebörtönzött, majd a Szovjetuniónak kiadott Rákosi Mátyás 1945-ben tért vissza Magyarországra. Ettől kezdve a Magyar Kommunista Párt főtitkára, majd fokozatosan az ország első számú vezetője lett. Pozíciója akkor erősödött meg, amikor 1948-ban pártja beolvasztotta a Szociáldemokrata Pártot, és továbbra is ő maradt az újonnan létrejött, ekkor már állampártként működő Magyar Dolgozók Pártja főtitkára. Az ezután következő években volt hatalma csúcsán és az ÁVH közreműködésével ekkor került sor a legtöbb törvénytelenségre. Ezek többségével – internálások, kitelepítések, kuláklisták és koncepciós perek – elsősorban a rendszer ellenségeire akartak lesújtani, de a perek a párttagok egy részét is érintették, például Rajk Lászlót vagy Kádár Jánost. Rákosi helyzetében csak Sztálin 1953 márciusi halála hozott változást, mert ekkor szovjet utasításra az 1952-ben elfoglalt Minisztertanács elnöki széket át kellett adnia Nagy Imrének. Az új miniszterelnök 1953. júliusi kormányprogramja a diktatúra enyhítését, a törvénytelenségek megszüntetését és az életkörülmények javítását tartalmazta.1 Rákosi viszont nem tűrte hatalmának korlátozását és háttértevékenységének, valamint a nemzetközi helyzet megváltozásának köszönhetően 1955 áprilisára sikerült elérnie Nagy Imre menesztését. Ezután Hegedüs András lett az új miniszterelnök, s bár Nagyon kívül senkit sem cseréltek le a kormányban, Rákosi mégis folytathatta korábbi politikáját, a resztalinizációt. Ezen fordulat következtében ismét elkezdték az erőszakos kollektivizálást, újra bevezették a békekölcsönjegyzést, megszüntették a beadások előre rögzített mértékét, megemelték a kisiparosok adóját, folytatták a leállított nehézipari beruházásokat. Egyedül a második ötéves terv számairól nem tudtak megegyezni.2 Közben a Belügyminisztérium alá rendelt ÁVH pedig fokozatosan átvette az irányítást a felettes szervben. 1955 végére annak 32 egységéből 27-nek az élén már (volt) ÁVH-s tisztek álltak, így egy Államvédelmi Minisztérium kezdett kialakulni. Továbbá a rendőrfőkapitányok nagy részét is ÁVH-sokra cserélték le.3 Mindezek mellett a bebörtönzések száma is újra emelkedni kezdett, az elítéltek létszáma 1955 novemberére 37 027 főre4 nőtt, ami megközelítette az 1953-as amnesztia elrendelése előtti 40 734-et.5 Rákosi pedig folyamatosan akadályozta a kiszabadultak rehabilitációját és felelősségét a korábbi törvénytelenségekben – főleg Rajk László kivégzése kapcsán – igyeke zett elhárítani. Rákosi helyzete viszont ebben az időszakban két okból is alapvetően más volt, mint 1953 előtt. Egyrészt már nem Sztálin, hanem Hruscsov állt a Szovjetunió élén, így nem ítélhette halálra koncepciós perben politikai ellenfelét Nagy Imrét. Másrészt pedig 1953 után az emberek megtapasztalták a kommunizmus sokkal élhetőbb változatát. Így sokak számára valódi, törvényes – és ami a legfontosabb, a kommunista rendszeren belüli – alternatívát jelentett Nagy Imre személye. Ez viszont alapjaiban gyengítette a pártot és az egypártrendszerre és az egy vezetőre épülő diktatúrát. 6 Rákosi Mátyás leváltása 1956. július 18. 298 1944 1948 1946 1945 1949 1947 „Ma demokráciát, holnap szocializmust”
