Házi Balázs et al. (szerk.): „Ma demokráciát, holnap szocializmust”. A diktatúra kiépülése és működése 1944-1956 (Budapest, 2022)
A Nagy Imre-kormány programja
a javára fordíthatja. Így már az 1953. július 11-ei pártaktíva értekezleten is a helyzet változatlanságát hangsúlyozta, ezzel csökkentve Nagy Imre intézke déseinek pozitív visszhangját. „Minden öntudatos munkás változatlanul teljesítse a mostani tervét... Változatlanul valljuk a termelőszövetkezeti termelés fölényét... a kulák kulák marad, listával vagy lista nélkül... azok a rendszabályok, amelyeket pártunk javasol, változatlanul a szocializmus építését tűzik ki célul.” 17 Rákosi azok után is igyekezett akadályozni Nagy Imre intézkedéseit, miután azokról 1953 decemberében Moszkvában is elismeréssel nyilatkoztak. 1954 májusában az MDP III. kongresszusán elmondott beszédében pedig hibáit igyekezett kisebbíteni, míg Nagy Imre ekkor már a párton kívüliek integrációjáról, a népfront lehetőségeiről beszélt.18 Még 1954 októberében is úgy látszott, hogy a Nagy Imre vezette új szakasz politikája sikeres. A gazdaság helyzete azonban ilyen rövid idő alatt nem változott meg számottevően, mivel strukturális átalakítások nem történtek. Így az első ötéves terv számait nem sikerült teljesíteni. A reformok megvalósítását az is nehezítette, hogy minden változást a régi apparátussal kellett végrehajtani, akik többször szabotálták azokat. A Rákosi-korszakkal való folytonosságot képviselte Gerő Ernő személye is, aki belügyminiszter és miniszterelnök-helyettes is volt.19 A miniszterel nököt a nemzetközi események sem segítették, mert 1954 őszén döntés született arról, hogy az NSZK-t felveszik a NATO-ba. Ennek eredményeként a szovjet vezetés békét akart Magyarországon. A kérdés csak az maradt, hogy Rákosinak sikerül-e elérnie, hogy végül minden hibáért ne őt, hanem Nagy Imrét tegyék felelőssé. 20 Rákosi ősszel Moszkvába utazott „gyógykezeltetni” magát, s közben a Magyarországon zajló változásokat úgy festette le, mint amik a szocializmust alapjaiban veszélyeztetik, ezért elhajlásnak tekintendők. Közben Nagy Imre a rehabilitáció kérdését, közte a Rajk ügy felülvizsgálatát sürgette, valamint a sajtót használta arra,21 hogy intézkedései társadalmi támogatottságát megszerezze. 22 Rákosinak hazatérte után először az 1954. december 9-ei PB ülésen sikerült maga mellé állítania a tagokat. Ezt követően 1955 januárjában a szovjetek Moszkvába rendelték Nagy Imrét és megvonták a bizalmukat tőle, sőt őt hibáztatták a hiányosságokért. Elmondták, hogy: „külön vonala van [...] nem pártszerű [...] elvileg nem elég szilárd [...] öntelt, fegyelmezetlen [...] nézete kispolgári [...] az új szakasz meghatározása nem helyes [...] és két út áll előtte: „vagy a párttal, vagy ellene.”23 Bár nem mondatták le azonnal, de Nagy Imre ezzel ellehetetlenült. Februárban infarktust is kapott, majd lezajlottak az április 4-ei felszabadulás 10. évfordulójának ünnepségei. Ezt megvárva, április 14-én határozatot hozott az MDP KV Nagy Imre kizárásáról a Politikai Bizottságból és a Központi Vezetőségből, azzal az indokkal, hogy: „olyan politikai nézeteket képviselt, amelyek éles ellentétben állanak pártunk összpolitikájával, a munkásosztály, a dolgozó parasztság, a népi demokrácia érdekeivel.”24 Április 18-án miniszterelnöki posztjáról is felmentették, majd megfosztották képviselői mandátumától és akadémiai tagságától. Így közel két év után Rákosinak sikerült Nagy Imrét leváltatnia, de a lakosság egy részének ezzel kapcsolatos egyet nem értését már Rákosi is elismerte visszaemlékezésében. „Távozását helyesléssel és örömmel fogadta nemcsak a párt túlnyomó többsége, 278 1944 1948 1946 1945 1949 1947 „Ma demokráciát, holnap szocializmust”
