Házi Balázs et al. (szerk.): „Ma demokráciát, holnap szocializmust”. A diktatúra kiépülése és működése 1944-1956 (Budapest, 2022)
1952 Péter Gábor letartóztatása
Péter Gábort az illegalitásban töltött évei után 1945 januárjában bízta meg a Magyar Kommunista Párt a Magyar Államrendőrség Budapesti Főkapitányság Politikai Rendészeti Osztályának megszervezésével. A kezdetben csak 98 főt1 foglalkoztató részleg azonban egyre nagyobb jelentőségre tett szert. Rákosi Mátyás pártfőtitkár folyamatos támogatásának köszönhetően 1946-ban a Vidéki Főkapitányságot olvasztotta magába, majd 1948-ban Államvédelmi Osztályból Hatósággá vált, és 1950-re a Belügyminisztérium fennhatósága alól is kikerült. Tevékenységét törvénytelen letartóztatások, internálások, kitelepítések, kínzások és koncepciós perek jellemezték. A szerv vezetője, Péter Gábor az 1950 és 1953 közötti évekre a legfelsőbb grémium tagjává vált, amit egyértelműen jelzett az, hogy 1950-től meghívták a Politikai Bizottság üléseire. Karrierje hirtelen ért véget, 1953. január 3-án este Rákosi magához hívatta, majd letartóztatta, február végére pedig a pártból is kizárták. 2 Rákosi először az MDP Központi Vezetőség Titkárságának január 7-ei ülésén említette a Péter ügyet, ahol vizsgálóbizottság alakult Rákosi, Farkas Mihály és Nagy Imre részvételével. A Bizottság január 22-ei ülésén Gerő Ernővel és Házi Árpáddal bővült ki a testület. Az ügyet teljes titoktartással kezelték, azonban egy idő után feltűnt közvetlen környezetének, hogy sem őt, sem feleségét – Simon Jolánt, aki Rákosi titkárnőjeként dolgozott – nem látják. 3 Péter letartóztatása elsősorban nem az általa elkövetett törvénytelenségek miatt történt, hiszen arról a legfelsőbb vezetés mindvégig tudott. Ellene és munkatársai ellen egy újabb – a Szovjetunióból érkező – koncepció alapján indítottak eljárást. A Szovjetunióban őrizetbe vett 9 zsidó származású orvos elleni pereknek további előzménye volt az 1952 novemberében kezdődő Rudolf Slánský, volt csehszlovák pártfőtitkár és társai elleni koncepciós per, ahol a titoizmus mellett a cionista vonalat hangsúlyozták. Idesorolható a szintén zsidó származású Ana Pauker román külügyminiszterrel való leszámolás is.4 Mindezek következtében Magyarországon is hasonló eljárást kellett lefolytatni. Ezt Rákosi 1953. február 19-én így foglalta össze: „a katolikus egyház mellett előtérbe került a cionizmus mint kémszervezet. [...] természetes, hogy nálunk is felfigyeltünk erre [...] meg kell vizsgálnunk, hogy soraink közé belopództak-e cionisták – kétségkívül belopództak.” 5 Ezzel diktatúrákban nem meglepő módon már előre levonta az akkor megkezdődött vizsgálat konklúzióját. Péter letartóztatásának okaira később így emlékezett vissza: „Pétert mi az év január első napjaiban tartóz tattuk le Sztálin követelésére. ” 6 Így minden készen állt egy nagyszabású, cionista, koncepciós per lefolytatásához. Az sem számított, hogy Péter, bár Eisenberger Benjámin néven született, nem gyakorolta zsidó vallását és cionista sem volt. 7 A nyomozás Rákosi instrukciói alapján kezdődött meg, elsősorban illegális múltjáról, külföldi útjairól, titkosz szolgálati kapcsolatairól és az izraeli hírszerzés elhárításáról kérdezték. 8 Péter Gábor letartóztatása 1953. január 3. 264 1944 1948 1946 1945 1949 1947 „Ma demokráciát, holnap szocializmust”
