Házi Balázs et al. (szerk.): „Ma demokráciát, holnap szocializmust”. A diktatúra kiépülése és működése 1944-1956 (Budapest, 2022)
A kötelező beszolgáltatás, a padlássöprések
vidéki Magyarország szerves velejárói voltak. Az 1952-es év a vázolt folyamatok, és egyben a diktatúra kicsúcsosodását hozta. Ebben az évben volt Rákosi Mátyás 60. születésnapja, amely egyúttal a személyi kultusz csúcspontjának tekinthető, miközben ekkorra általánossá váltak a mindennapi megélhetési problémák, a gazdák több mint kétharmadának, mintegy 800 000 gazdának 1952/1953 fordulóján nem állt rendelkezésre a jövő évi vetőmag és az élelmezésükhöz szükséges gabonafejadag sem.10 Ekkorra a kulákgazdaságok minden holdjára már annyi tartozás esett (1431 Ft), ami megfelelt egy hold teljes évi jövedelmének. 11 A tarthatatlan helyzetben változás Nagy Imre pozíció inak megerősödésével következett be, 1953 nyarán. A Központi Vezetőség júniusi határozatot elfogadó ülésén Nagy Imre kritikát és önkritikát 12 gyakorolt a begyűjtési rendszer felett, hiszen annak irányításáért 1950–1952 között miniszterként volt felelős. 13 A júniusi határozat az élet számos területet átfogó kérdések mellett iránymutatást adott arra nézve is, hogy lépéseket kell tenni a beszolgáltatás mérséklése érdekében, valamint el kell törölni azokat a kártérítéseket, amelyeket a gazdák jelentős hányadára kivetettek a beszolgáltatás nem teljesítése miatt. A beszolgáltatás átfogó szabályozására viszont csak 1953 decemberében került sor. A rendelet 1954. január 1-jétől 1956. december 31-éig terjedő három évre állapította meg a gazdák kötelezettségeit. Ennek jelentősége nem csupán az volt, hogy a beszolgáltatás mértéke jelentősen csökkent, hanem az is, hogy a korábban évenként változó kötelezettségek helyett kiszámíthatóbb helyzetet is teremtett a gazdák számára. 14 Rákosi hatalmi pozíciójának 1955-ös megerősítése után azonban újabb lendületet vett a kis- és középparasztságot célzó kollektivizálás, a parasztság egészét súlytó beszolgáltatási kötelezettségek behajtása érdekében pedig korábban nem használt eszközöket is bevetettek. Az agrárszektorban jelentkező feszültségek egyre elemibb erővel törtek felszínre, és a fővárosi események után egy-két nappal a vidék Magyarországát is elérték a forradalom lángjai. A szovjet emlékművek ledöntése, megrongálása, a vörös csillagok leverése mellett a településeken őrzött begyűjtési iratok, gazdalajstromok elégetésébe, megsemmisítésébe torkolt az általános elégedetlenség. A beszolgáltatási rendszerrel szembeni generális ellenállást jól jelzi, hogy nem csupán vidéken, az egyes településeken összeállított programpontok között szerepelt a beszolgáltatási rendszer megszüntetésére vagy átalakítására irányuló követelés, hanem a 16 pontban is helyet kapott. Igaz, ebben nem a legradikálisabb formában, hiszen nem a megszüntetését, hanem csak a beszolgáltatási rendszer új alapokra fektetését fogalmazták meg. 15 A beszolgáltatási rendszer megszüntetése, felszámolása csak a forradalmi események hatására következett be 1956. október 30-án. A paraszti társadalom számára hatalmas megkönnyebbülést jelentő intézkedést a Kádár-kormány nem vonta vissza, hanem az 1956. november 12-én kihirdetett 21. törvényerejű rendelettel jóváhagyta.16 A forradalom elévülhe tetlen eredményei között kell tehát számon tartani, hogy az egyéni gazdálkodást teljesen ellehetetlenítő tehertől a parasztság megszabadulhatott. A fellélegzés ideje viszont csak addig tarthatott, amig 1959 elején meg nem kezdődött a kollektivizálás minden addigit felülmúló harmadik hulláma. TÓTH JUDIT 259 1952 1950 1955 1953 1951 1956 1952
