Házi Balázs et al. (szerk.): „Ma demokráciát, holnap szocializmust”. A diktatúra kiépülése és működése 1944-1956 (Budapest, 2022)
Harc a „klerikális reakció” ellen: a békepapi mozgalom
Az egyházellenes politikai intézkedések 1 dacára a társadalom egy jelentős része továbbra is szimpatizált felekezeteivel és ellenszenvvel viseltetett a fordulat évére már valóban hatalmi elsőséggel, de minimális társadalmi támogatottsággal bíró kommunista párttal szemben. A társadalom vallásos összetartó szövetének bomlasztása és a katolikus egyházvezetés egyezségre való rábírásának érdekében hozta létre a pártállam 1950. augusztus 1-jén a Katolikus Papok Országos Békebizottságát. A szovjet mintát követő mozgalom legfőbb célja a katolikus egyház és tagjai ellenőrzés alatt tartása, továbbá a hívek elbizonytalanítása és a „béke papjai” által történő politikai befolyásolása lett. A hatalom részéről a békemozgalom iránti igény és szükség 1950 nyarán már időszerű volt, legfőképpen azért, mert az egyház megtörését célzó intézkedések ellenére – a protestáns felekezetekre ekkor már ráerőszakolták az eskütételt – a katolikus egyházat továbbra sem sikerült rákényszeríteni a megállapodásra. Az előkészítő munkálatok a mozgalomhoz, melynek vezetésével Kádár Jánost bízták meg, 1950. július közepén kezdődtek egy katolikus papok által közzétett felhívással, melyben a kormány politikájának támogatására és az egyház új útkeresésére buzdították paptársaikat: „[...] kifejezzük az egyház és állam megegyezésére irányuló akaratunkat. Kifejezzük egyházunk és a népi demokratikus állam iránti hűségünket. Kifejezzük azt a készségünket, hogy támogatjuk kormányzatunkat és népünket a békefront megszilárdítására, ötéves Népgazdasági Tervünk megvalósítására és az életszínvonal emelésére irányuló törekvéseiben.”2 Ezt megerő sítendő az 1950. július 21-én P. Gábris Grácián budai ferences plébános elnöklete alatt lezajló katolikus papi értekezlet augusztus 1-jére hirdetett gyűlést: „[...] az értekezlet résztvevői számos hozzászólás után egyhangúlag elhatározták, hogy [...] országos értekezletre hívják össze a katolikus papságot [...] Az értekezlet résztvevői továbbá kijelentették hogy a dolgozó magyar néppel együtt hívei a tartós békének, elítélik a háborús uszítást, követelik az atombomba törvényen kívül helyezését és betiltását. Támogatják a magyar állam és a nép békeharcát, a tartós békéért világszerte folyó mozgalmat.”3 Az országos értekezlet egyik felhívásában sem esett szó békepapságról vagy mozgalomalapításáról, maga az alapítási szándék is csak az augusztusi értekezlet végén lett nyilvános. 4 Az 1950. augusztus 1-jén, a Pázmány Péter Tudományegyetem dísztermében összeülő értekezletet Szécsi Antal nyitotta meg. Az esperesplébános megnyitója után Horváth Richárd szólalt fel: „Különbséget kell azonban tennünk hit és erkölcs és politika, a Vatikán tanító tekintélye és a Vatikán politikája és a Vatikán bizonyos szervei, emberei, rádiója, lapja között. Népünk boldogulását, ezt mi nem nézhetjük egyoldalú Harc a „klerikális reakció ” ellen: a békepapi mozgalom 1950. augusztus 1. 237 1952 1950 1955 1953 1951 1956 1950
