Házi Balázs et al. (szerk.): „Ma demokráciát, holnap szocializmust”. A diktatúra kiépülése és működése 1944-1956 (Budapest, 2022)
Hatalom és ifjúság: a DISZ megalakulása
Az 1945 után működő kormánypártoknak, a Magyar Kommunista Pártnak (MKP), a Szociáldemokrata Pártnak (SZDP), a Független Kisgazdapártnak (FKgP) és a Nemzeti Parasztpártnak (NPP) egyaránt volt ifjúságpolitikai koncepciója, melynek célja a fiatalok politikai gondolkodásának pártkompatibilissé formálása lett. Az egyes pártok rekrutációs csatornájaként funkcionáló szervezetek fiatal nemzedékei több szállal kötődtek a politikai élethez, hiszen az ifjúságpolitika alakítói – párttól függetlenül – tételmondatként hirdették: „akié az ifjúság, azé a jövő”. 1 A baloldali pártok és ifjúsági szervezeteik térnyerését leginkább fenyegető tömegszervezetek fokozatos felszámolásával – mások mellett a Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Testülete (KALOT), a Katolikus Asszonyok és Lányok Szövetsége (KALÁSZ), a Magyar Cserkésszövetség betiltásával – az MKP-nak (1948-tól a Magyar Dolgozók Pártjának) lehetősége nyílt a „balos” ifjúság és a párt utánpótlását képező csoportok egységbe tömörítésére. A KALOT feloszlatása után négy, az MDP megalakulása után pedig még két évnek kell eltelnie a Dolgozó Ifjúság Szövetségének (DISZ) megalapításáig. A koalíciós pártok különböző ifjúsági szervezeteinek megszűnését követően, a Magyar Ifjúság Országos Tanácsa (MIOT) utódaként, 1948 tavaszán megalakult a Magyar Ifjúság Népi Szövetsége (MINSZ), az ifjúság egységes, mindenkit magába tömörítő tömegszervezete.2 A MINSZ létrehozása már az MDP tudatos kommunista ifjúságpolitikai koncepciójának eredménye volt. A Szövetség átfogó, központi szervként, a pártdirektíva szerint képviselte és tömörítette mozgalmakba a parasztifjúságot, a kisiskolásokat és a munkásifjakat.3 Rétegszervezetei közé tartozott a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége (MNDSZ) és az Úttörőszövetség is. A kommunista ifjúságot és szervezeteit tömörítő, 1950-re már több mint 1 milliós tagsággal bíró MINSZ nemcsak jelentős szerepet játszott az iskolák államosításában, a fiatalok egyházak ellen hangolásában, a munkaverseny-mozgalom terjesztésében, de megszervezte az 1949-es budapesti Világifjúsági Találkozót is. A MINSZ ugyanakkor – rétegszervezetei és sokszínűsége miatt – alkalmatlan volt arra, hogy egy homogén ifjúsági szervet alkosson, éppen ezért rövid fennállása idején csak átmeneti szervezeti megoldásnak számított. Felváltása egy egységes kommunista ifjúsági szövetséggel 1948-tól kezdve többször is felmerült, de napirendre tűzésére csak az MDP Központi Vezetőségének 1950. február 10-i ülésén került sor.4 Az ülésen Rákosi Mátyás egyértelműen fogalmazott: „Az ifjúság körében megértek a dolgozó fiatalok minden rétegét egységesen összefogó szervezet létesítésének előfeltételei. Az ifjak megértették, hogy eljött az ideje, hogy nálunk is meg kell teremteni azt az egységes szervezete, [sic!] mely a Szovjetunió Komszomoljához hasonlóan, elősegíti az ifjúság szocialista nevelését és Pártunk utánpótlását az ifjúság köréből.”5 A Petőfi Körben később meghatározó szereplővé vált, ekkor még a DISZ-ben tevékenykedő Tánczos Gábor 1950-ben, a Forum Hatalom és ifjúság: a DISZ megalakulása 1950. június 18. 233 1952 1950 1955 1953 1951 1956 1950
