Házi Balázs et al. (szerk.): „Ma demokráciát, holnap szocializmust”. A diktatúra kiépülése és működése 1944-1956 (Budapest, 2022)
A bírói és ügyészi szervezet átalakítása
1949. augusztus 20-án lépett hatályba a Magyar Népköztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény, amely hosszú évtizedekre meghatározta hazánk közjogi és politikai berendezkedését egyaránt. Az alkotmány eszmeiségét már az 1948-ban a Magyar Kommunista Párt (MKP) és a Magyarországi Szociáldemokrata Párt egyesülésével létrejött Magyar Dolgozók Pártja (MDP) programnyilatkozata is deklarálta, miszerint: „Ma Magyarországon a munkásosztály és a vele szövetséges dolgozó parasztság van hatalmon. A munkásosztály, amely bebizonyította képességét a kormányzásra, a nép többsége által elismert vezető és döntő erő.” 1 A jogszabály mintájául, mint ahogy számos közép-kelet-európai országban, az 1936-os szovjet alkotmány szolgált, amely egyszerre jelentett szakítást a magyar alkotmányfejlődéssel és az európai alkotmányos értékekkel.2 Ennek következtében a szovjet minta lett mérvadó a teljes jogrendszer és az igazságszolgáltatás területén. Az alkotmány úgy rendelkezett, hogy az igazságszolgáltatást a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága, a felsőbíróságok, a megyei bíróságok és a járásbíróságok gyakorolják. Feladatuk a dolgozó nép ellenségeinek felszámolása, a népi demokrácia állami, gazdasági és társadalmi rendjének védelme, intézményeinek és a dolgozók jogainak biztosítása, és neveljék a dolgozókat a szocialista társadalmi együttélés szabályainak megtartására. A szabályozás értelmében a Legfelsőbb Bíróság és a felsőbíróságok bíráit öt évre, a megyei bíróságok és a járásbíróságok bíráit három évre választották. 3 A második világháborút követően, a népnek a igazságszolgáltatásban való részvételéről és a fellebbvitel egyszerűsítéséről szóló 1949. évi XI. törvény a népi ülnöki rendszert hozta létre. Ezt erősítette meg minden bírósági eljárás tekintetében 1949-ben az alkotmány. 4 Miután 1919-ben az esküdtbíráskodást megszüntették, gyakorlatilag 1949-ig csak hivatásos, jogi végzettséggel rendelkező bírák vettek részt5 az igazságszolgáltatásnak ezen a területén. Az 1949-ben bevezetett népi-ülnöki rendszerben a bírói tanácsok első és másodfokon is laikus, népi ülnökök részvételével működtek. Az ülnökök minden esetben számbeli fölényben voltak a hivatásos bírákkal szemben, miközben azonos jogokkal rendelkeztek. Amennyiben a tanács háromtagú volt, kettő ülnök volt, ötöstanács esetében pedig három tagot biztosítottak az ülnökök.6 1954-ben oly módon változott meg ez a rendszer, hogy a másodfokon eljáró tanács kizárólag három hivatásos bíróból állt, azaz az ülnökök az elsőfokú eljárásban kaptak csak szerepet. 7 A bírói függetlenség felszámolása tulajdonképpen már 1948-ban megkezdődött. Az bírák elmozdíthatatlansága az igazságszolgáltatás 1869 óta fennálló alapelve volt. Ebben hozott változást az ítélőbírák áthelyezésének, úgyszintén az ítélőbírák és az államügyészségi tagok végelbánás alá vonásának átmeneti szabályozásáról szóló 1948. évi XXII. törvénycikk, amely alapján az igazságügyminiszter a bírákat azok beleegyezése nélkül áthelyezhette más bíróságra. 8 A bírói és ügyészi szervezet átalakítása 1950 230 1944 1948 1946 1945 1949 1947 „Ma demokráciát, holnap szocializmust”
