Házi Balázs et al. (szerk.): „Ma demokráciát, holnap szocializmust”. A diktatúra kiépülése és működése 1944-1956 (Budapest, 2022)
A Népköztásraság kollektív elnöki testülete, az Elnöki Tanács
Bár az Alkotmány értelmében a legfőbb államhatalmi szerv az országgyűlés volt, a gyakorlatban háttérbe szorult, amelyben szerepet kapott az Elnöki Tanács létrehozása is. Utóbbi ugyanis a fent felsorolt jogkörök mellett jogosultságot szerzett törvényerejű rendeletek megalkotására, azaz az alkotmány kimondta, ha „ [...] az országgyűlés nem ülésezik, az országgyűlés jogkörét a Népköztársaság Elnöki Tanácsa gyakorolja; az alkotmányt azonban nem változtathatja meg.” Ennek alapján tehát majdhogynem korlátlanul helyettesíthette az országgyűlés törvényhozói funkcióját törvényerejű rendeletek kibocsátásával, azzal a megszorítással, hogy az alkotmányt nem változtathatta meg. Ezzel a szervezet a pártvezetés politikai döntéseit a törvényerejű rendeletek formájában gyorsan legalizálta, hiszen nem kellett bevárnia az Országgyűlés ülésszakát, és nem volt szükség nyilvános vitákra sem. Ez mindenképp a parlamentarizmus kiüresítését és a párt kezében lévő hatalom koncentrációját segítette elő. A törvényhozói hatalom eljelentéktelenedését mutatja, hogy az országgyűlés 1951-ben négy, 1952-ben és 1953-ban mindössze hat-hat törvényt alkotott.14 Az 1982-es esztendőben például csak két törvényt fogadott el, melyek közül az egyik a zárszámadásról, a másik pedig a költségvetésről rendelkezett.15 Viszonyításként érdemes megemlíteni, hogy az azt megelőző évtizedekben átlagosan mintegy félszáz törvényt alkotott az országgyűlés. A Népköztársaság Elnöki Tanácsának a működése is a hatalmi ágak szétválasztásának és a parlamentáris demokrácia elveinek mondott ellent, még ha „törvényhozói” funkcióját a népi demokrácia vívmányaként is próbálták értelmezni azzal, hogy ez „meggyorsítja törvényalkotásunk munkáját és közelebb viszi a törvényhozást a dolgozó nép mindennapi életéhez, fejlődésének napról napra felvetett kérdéseihez.”16 Olyan államszer vezet alakult ki, amelynek szerves részét képezte az Elnöki Tanács is, amelyet a Magyar Dolgozók Pártja irányított és ellenőrzött. Az országgyűlés szerepe formálissá vált, amely az évi csekély ülésezési számában és az elhanyagolható számú törvény meghozatalában is megmutatkozott. Az esetek többségében az MDP Központi Vezetőségén és a Politikai Bizottságán keresztül zajlott az előkészítő munka, innen került elfogadási javaslattal kisebb számban az országy gyűlés, vagy túlnyomórészt az Elnöki Tanács elé.17 Bár jogilag a kollektív államfői testület az országgyűléstől, valójában azonban a mindenkori állampárttól függött. Az Elnöki Tanács effajta „törvényhozási” funkciója egészen a rendszerváltás hajnaláig megmaradt, jogállását az 1972-es alkotmánymódosítás sem érintette. Változás csak 1987-ben következett be. Ekkortól kezdve ugyanis már az országgyűlés hatáskörébe tartozó tárgykörben nem bocsáthatott ki jogszabályt.18 Mintegy két évvel, 1989. október 23-án, a köztársaság kikiáltásának napján szűnt meg. 19 JUHÁSZ-PINTÉR PÁL 225 1952 1950 1955 1953 1951 1956
