Házi Balázs et al. (szerk.): „Ma demokráciát, holnap szocializmust”. A diktatúra kiépülése és működése 1944-1956 (Budapest, 2022)

Politika a tudományban: a Magyar Tudományos Akadémia átalakítása

támogatása tekintetében; 5. az egyetemi és főiskolai tanári kinevezések esetében véleménynyilvánítás, a tudományos intézetek vezetői állásainak betöltése esetében javaslattétel és véleménynyilvánítás; 6. a közcélú és állami támogatást élvező kiadóválla­latok tudományos kiadványaira vonatkozó tervek felülvizsgálata és összeegyeztetése az országos tudo­mányos tervvel; 7. a kormányfőhatóságok vagy más állami szervek részéről felvetett tudományos kérdé­sekben való véleménynyilvánítás; 8. amit jogsza­bály vagy kormánymegbízás a hatáskörébe utal. 10 Az MTT feladatköre tehát nem pusztán a tudomá­nyos kutatások irányvonalának meghatározására, a munkatervek összeállítására, de azok ellenőrzésére is kiterjedt.11 Az akadémiai élet ellenőrzése azonban nem merült ki az irányvonalak és munkatervek kont­rolljában, a kutatóintézeti vezetők kijelölésében: az utánpótlás, a jövő tudományos szakembereinek képzésében kiemelkedő szerepet játszó egyetemi tanárokat is csak a Tanács véleménynyilvánítása után nevezhettek ki. 12 Az MTT elnökévé Gerő Ernőt nevezték ki, noha a gyakorlatban a Tanács tényleges vezetését nem a felügyeleti joggal rendelkező miniszterelnök, még csak nem is az elnökség, hanem a korábban említett hattagú pártkollégium – Gerő Ernő, Révai József, Kossa István, Hevesi Gyula, Lukács György, Alexits György – látta el, melynek élén úgyszintén Gerő állt. 13 Bár a Tanács létesítéséről szóló törvény még az ősz folyamán hatályba lépett,14 annak megalakítására csak 1949. február 4-én, az első plenáris ülésére pedig február 25-én került sor.15 A Magyar Tudományos Tanács még ugyanabban az évben megalkotta az egyetemektől függetlenül működő kutatóintézeti Alexits György (1899–1978) Kossuth (1951) és Állami díjas (1970) matematikus, a Tudományos Akadémia tagja (levelező:1948, rendes: 1949). Édesapja Alexits György nyelvész, irodalomtörténész, nyelvész, a Budapesti Tudományegyetem román nyelv és irodalom magántanára (1897–1920) volt. Ifj. Alexits György középiskolai tanulmá ­nyait Budapesten végezte, az érettségit követően beiratkozott a Budapesti Tudományegyetemre. 1917-ben katonai szolgálatra hívták be és a frontra vezényelték. A 1919-ben a Szocialista Diákszövetségben tevékenykedett, emiatt a Tanácsköztársaság bukása után kizárták az egyetemről, Grazba emigrált, ahol eleinte az elméleti fizika problémái foglalkoztatták, majd érdeklődése véglegesen a matematika felé fordult. A Graz-i Tudományegyetemen 1924-ben doktori fokozatot szerzett. Hazatérését követően 1919-es szerepvállalása miatt nem kaphatott tanári állást, ezért 1926-ban Romániába ment, ahol tanársegédként előadásokat tartott a Bukaresti Egyetemen. 1929-ben matema­tika–fizika szakos tanári oklevelet kapott. Életének e szakaszában ismét a kutatás felé fordult, melynek gyümölcse a Bécsi Egyetem meghívása, valamint a magyar középiskolai tanári kinevezés és a Budapesti Műegyetem által bizto­sított előadói lehetőség. A második világháború alatt az ellenállási mozgalomban kifejtett tevékenységéért 1944-ben előbb Dachauba, majd Spaichingenbe deportálták. 1945-ben tért haza. A háborút követően politikai és tudományos karrierje is gyorsan ívelt felfelé: A Budapesti Műszaki Egyetem III. számú matematika tanszékének oktatója (1947– 1967), a Vallás- és Közoktatási Minisztérium államtitkár (1946–1948), az 1948-ban létrehozott Magyar Tudományos Tanács főtitkára (1948–1949), majd az Akadémia „újjászervezését” követően annak első főtitkára (1949–1950), az Akadémia Matematikai Kutatóintézetének tudományos osztályvezetője (1967–). Jelentős szerepe volt az Akadémia régi tagjainak kiszorításában és az intézmény átalakítási folyamatában. 187 1952 1950 1955 1953 1951 1956

Next

/
Oldalképek
Tartalom