Házi Balázs et al. (szerk.): „Ma demokráciát, holnap szocializmust”. A diktatúra kiépülése és működése 1944-1956 (Budapest, 2022)
A két munkáspárt egyesülése
A Fejér, illetve a Jász-Nagykun-Szolnok megyeit szinte egyidőben rendezték azzal a különbséggel, hogy előbbi két napos lévén május 22–23-án zajlott,19 míg utóbbira május 23-án, a szolnoki városi színház épületében került sor.20 Zalában viszont csak május 30-ára tűzték ki a nagy jelentőségű eseményt. 21 Már az alsóbb szintű gyűléseket is, de főként a megyei egyesülési konferenciákat valóságos népünnepéllyé igyekeztek növeszteni, az olykor több ezresre rúgó tömeg jelenlétében is önigazolást keresve, illetve látva. A megyei konferenciák mintegy nyitányaként díszelnökké választották Rákosi Mátyást, de volt, ahol például Rajk Lászlót és Szakasits Árpádot is. E jelképes aktus után az ülések legfontosabb mozzanataként határozatban mondták ki a Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt egyesülését, illetve a Magyar Dolgozók Pártja adott megyei bizottságának megalakulását. A konferencia végén megválasztották a párt elvben legfőbb megyei testületét, a pártválasztmányt, továbbá az országos kongresszus küldöttjeit. Ugyancsak kötelező járulékos eleme volt ezeknek a konferenciáknak, hogy a határozat kimondásáról üdvözlő táviratban értesítették a két pártvezetőt, Rákosi Mátyást és Szakasits Árpádot. 22 A megyei egyesülési konferenciákat mindenhol június 12-ig le kellett bonyolítani, hiszen ezen a napon már a fúzió betetőzéseként megkezdődtek a két párt összeolvadását kimondó, jóváhagyó legfelsőbb szintű, protokolláris események. Még aznap, tehát 12-én délelőtt a két párt külön-külön tartotta meg a maga kongresszusát. Az MKP az Országházban rendezett IV. kongresszusán Rákosi a küldöttek – lényegében utólagos – jóváhagyását kérte azokhoz a már véghez vitt lépésekhez, amelyeket a Központi Vezetőség és a Politikai Bizottság az egység megteremtése érdekében tett. A visszamenőleges megerősítés mellett kérte a szintén pusztán csak formális jóváhagyást a Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt egyesüléséhez.23 Ezzel az üléssel párhuzamosan az Újvárosházán zajlott a Szociáldemokrata Párt XXXVII. kongresszusa is, ahol az ülést levezető Marosán Györgynek jutott az a feladat, hogy a párt megszűnéséről szóló határozatot fogadtassa el a jelenlevőkkel. A testvérpártok delegációi, tolmácsolva anyapártjuk üdvözletét, részt vettek egymás kongresszusán. Az MKP kongresszusán a Szociáldemokrata Párt küldöttségét Rónai Sándor vezette, míg a szociáldemokraták ülésére a kommunista küldöttek Kádár János vezetésével érkeztek. 24 Mindezek után délután három órakor került sor a két munkáspárt egyesülési kongresszusát megelőző nagygyűlésre a Hősök terén, ahol a több ezres tömeg előtt is bejelentették az új párt létrejöttét. Az eseményt Kádár János szavai nyitották meg, Marosán György mondta a zárszót, és bár természetesen Szakasits is szót kapott, a főszónok Rákosi volt. Az esti operaházi ünnepség után másnap, 13-án vette kezdetét a kétnapos egyesülési kongresszus, amelyen a küldöttek elfogadták a Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt fúziójáról szóló határozatot, jóváhagyták a Magyar Dolgozók Pártjának programnyilatkozatát és szervezeti szabályzatát, majd megválasztották a Központi Vezetőség tagjait.25 Az új párt élén a csupán kirakati szerepkört jelentő elnöki posztot Szakasits Árpád kapta, míg a tényleges hatalom a párt főtitkárának, Rákosi Mátyásnak a kezében összpontosult. A pártegyesülés alatt tehát az MKP által hangoztatott munkásegység megvalósításának propagandaszólama mögött a meggyengített, meggyengült, megosztott Szociáldemokrata Párt bekebelezése zajlott, és valójában csupán az SZDP baloldalának beolvasztását jelentette. 26 179 1952 1950 1955 1953 1951 1956
