Házi Balázs et al. (szerk.): „Ma demokráciát, holnap szocializmust”. A diktatúra kiépülése és működése 1944-1956 (Budapest, 2022)
A MAORT-per
Ennek következtében Geiger Imrét és Radó Zoltánt 1950. május 8-án kivégezték. A Standard Villamossági Rt-t pedig a MAORT-hoz hasonlóan az 1949. december 28-án hozott 20/1949. számú törvényerejű rendelettel államosították. Ez a per abban a tekintetben volt különleges, hogy a MAORT-tól eltérően ebben az esetben külföldi állampolgárokat is letöltendő börtönbüntetésre ítéltek, így a per nemcsak gazdasági, hanem külpolitikai pernek is tekinthető. 25 Két évvel később a magyar bányamérnökök ellen készítettek elő koncepciós pert és 1952-től összesen 11 embert vettek őrizetbe. Sztálin halála azonban megakadályozta a tervezett koncepciós per megrendezését, így az eljárás nagyon elhúzódott. Egyik csoportjuk tárgyalását csak 1954. március 25-én tartották meg, ahol végül öt embert, Dzsida Lászlót, Heinrich Henriket, Mohi Rezsőt, Márkus Györgyöt és Déry Józsefet ítélték el a Budapesti Fővárosi Bíróságon. Ők öt és másfél év közötti börtönbüntetést kaptak izgatás, szervezkedés, titok gondatlan kezelése, hűtlenség és valutarejtegetés miatt. A „lignit per” fővádlottjának szánt Vargha Béla bányamérnököt pedig 1954 áprilisában négy évre ítélték, de már szeptemberben kegyelemmel szabadlábra helyezték. Négy vádlott társát, Hansági Imrét, Káposztás Pált, Krupár Gézát és Vitális Sándort pedig a több mint egy évig tartó kihallgatások után már áprilisban elengedték. Az eljárásnak azonban így is volt halálos áldozata, mivel az idős és beteg Schmidt Sándor, volt dorogi bányaigazgató a kihallgatások alatt életét vesztette a börtönben. 26 A gazdasági életet korlátozó és megtorló intézkedések azonban nemcsak a nagyvállalatok és minisztériumok dolgozóit, hanem az átlagpolgárokat is sújtották, s hozzájárultak a félelem légkörének kialakításához. Ezek gazdaságpolitikai célja az önellátó és ezért az államtól független magángazdaságok felszámolása volt. A főleg kuláknak bélyegzetteket, de szegényparasztokat és munkásokat is érintő büntetések okai közé a feketézés, csalás, árdrágítás, árurejtegetés, árufelhalmozás, cséplési szabotázs, a közellátási és a tervgazdaság elleni bűntett, illetve a beszolgáltatási kötelezettség elmulasztása tartozott.27 Az ezek miatt kiszabott büntetések nagyságrendjét jelzi, hogy az 1953-as amnesztiakor 21 181 fő pénzbüntetését törölték, valamint 640 534 fő ellen zajló kihágási eljárást szüntettek meg. 28 MARSCHAL ADRIENN Jegyzetek 1 Cserényi-Zsitnyányi Ildikó: Aknamunka. Szabotázsperek a Rákosi-korszakban. Budapest, Jaffa, 2019, 14–16. illetve Cseszka Éva: Gazdasági típusú perek, különös tekintettel az FM-perre, 1945–1953. Budapest, Gondolat–MTA–ELTE Pártok, Pártrendszerek, Parlamentarizmus Kutatócsoport, 2012. 2 B. Kádár Zsuzsanna: Elrabolt remények. A magyar szociáldemokrácia a párt felszámolása után . Budapest, Napvilág, 2012, 41–44.; Cseszka Éva: Gazdasági típusú perek, különös tekintettel az FM-perre, 1945–1953. Budapest, Gondolat–MTA–ELTE Pártok, Pártrendszerek, Parlamentarizmus Kutatócsoport, 2012, 123. 3 Bírósági hírek, Magyar Nemzet , 1948. szeptember 4. 4.; Nyilas mérnökökével csempészte ki Lötsős Vilmos gyárigazgató a legújabb magyar katonai találmányt, Világosság , 1948. április 21. 3. 169 1952 1950 1955 1953 1951 1956
