Házi Balázs et al. (szerk.): „Ma demokráciát, holnap szocializmust”. A diktatúra kiépülése és működése 1944-1956 (Budapest, 2022)
A mezőgazdaság kollektivizálása
Kádár János (1912–1989) Csermanek János néven született Fiuméban. Iskoláit Budapesten végezte, 1929-ben irodagépműszerész képesítést szerzett. 1930-ban belépett a KIMSZ és a KMP soraiba. Többször letartóztatták. 1941-től a KMP-ben kap fontos pozíciókat, majd a feloszlatott KMP utódjaként létrejött Békepárt vezetője. 1944 folyamán két alkalommal letartóztatták, mindannyiszor sikeresen megszökött. 1945-től részt vett a törvényhozásban, belügyminiszter lett 1948-ban. Belügyminisztersége alatt tartóztatták le a Mindszenty-, a Rajk-, a szociáldemokrata-, az ún. tábornokperek, valamint több gazdasági per későbbi elítéltjeit, kivégzettjeit. 1950-ben saját kérésére felmentették belügyminiszteri tisztsége alól. 1951. április 20-án letartóztatták, többekkel együtt (pl. Donáth Ferenc, Kállai Gyula) perbe fogták, 1952 decemberében pedig a Legfelsőbb Bíróság koholt vádak alapján életfogytiglani fegyházra ítélte, ahonnan 1954 júliusában szabadon bocsátották. 1956 júliusában – Rákosi főtitkári felmentésével egyidőben – a Központi Vezetőség és a Politikai Bizottság tagjává, 1956. október 25-én a KV első titkárává, majd 28-án elnökévé választották. 1956. október 30-tól a Nagy Imrekormány államminisztere, illetve az ekkor létrehozott MSZMP Intéző Bizottságának tagja. 1956. november 1-jén Münnich Ferenccel a budapesti szovjet nagykövetségre ment, hogy aztán Tökölről Moszkvába repülve ott tárgyalásokat folytasson. 1956. november 4-én a Hruscsovval történt ungvári találkozó után Szolnokra érkezett s bejelentette a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakulását és a Vörös Hadsereg intervencióját. A forradalmat követő megtorlás legfőbb politikai felelőse, hozzájárult Nagy Imre és társai kivégzéséhez. Ettől kezdve az újraépülő kommunista egypárti diktatúra egyszemélyi vezetője. A nyugati világ kezdetben elutasította személyét, de később fokozatosan megváltozott. Ennek szimbolikus eseményeként értékelték VI. Pál pápa lépését, aki 1977. június 9-én audiencián fogadta Kádárt. Alakja eggyé vált a forradalom leverését követő szocialista időszakkal, vagyis a „Kádár-korszakkal”, „Kádár-rezsimmel”. 1985 márciusában az MSZMP XIII. kongresszusán ugyan megválasztották a Központi Bizottság főtitkárává, de az MSZMP-n belül is többen követelték a hatalomgyakorlás addigi módszereinek megváltoztatását. A döntő változást az MSZMP 1988. májusi országos pártértekezletén hozta meg, amikor is kihagyták a Politikai Bizottságból és nem választották meg a párt főtitkárának. Ehelyett egy hatalommal nem járó pártelnöki tisztséget kreáltak számára. 1989 májusában végül e tisztségéből és központi bizottsági tagságából is fölmentették. képező társadalmi csoportokat, és ezzel együtt az egyéni gazdálkodást is teljesen felszámolja. Rákosi újbóli hatalomra kerülése nemcsak a beszolgáltatást övező ismételt kemény elszámoltatásokat hozta tehát magával, hanem a kollektivizálás újbóli megindítását is. (Ö. Kovács József történész az 1955-ben újrainduló szervezést nem is különíti el az 1948-ban kezdődött szakasztól.) 14 A kollektivizálást azonban a Rákosi-éra alatt a parasztságra nehezedő súlyos adóterhek, a fizikai és a lelki megtörés megannyi eszközének alkalmazása ellenére sem sikerült maradéktalanul megvalósítani.15 A Kádár János vezette hatalom a forradalom után be kívánta fejezni mindazt, amit a Rákosi-rendszerben nem sikerült, 1958 végén ugyanis a mezőgazdaság újabb, átfogó átszervezéséről döntöttek. A kollektivizálás harmadik, minden addiginál elsöprőbb hulláma 1961-re fejeződött be. TÓTH JUDIT 161 1952 1950 1955 1953 1951 1956
