Házi Balázs et al. (szerk.): „Ma demokráciát, holnap szocializmust”. A diktatúra kiépülése és működése 1944-1956 (Budapest, 2022)
Az 1947-es „kékcédulás” választások
túl belpolitikai téren a köztársaság stabilizálódását a két munkáspárt további együttműködésében jelölték meg.32 A Magyar Kommunista Párt szintén prog ramjának középpontjába helyezte a hároméves terv megvalósítását, a nagybankok államosítását és ígéretei között szerepelt már a hároméves terv első évében a munkabérek és fizetések 35 százalékos emelése. Programjukban ekkor még a magántulajdon szentségét és sérthetetlenségét hirdették, illetve fontosnak tartották kiemelni, hogy tiszteletben tartják a magyar nép vallásos hitét. Mindezek mellett ideológiájuk alapját képezte továbbra is a reakció, a „régi rend embereivel” szembeni erőteljes fellépés.33 A Nemzeti Parasztpárt ugyancsak kiállt a magántulajdon mellett, valamint a paraszti érdekvédelem megteremtését és az agrárolló megszüntetését sürgette. A nincstelen falusi lakosság helyzetét különböző juttatásokkal –pl. ingyenes legelő- és erdőhasználat – kívánta javítani. Hasonlóan az előző két párthoz, ők is szükségét látták bizonyos szektorok államosításának. A Kisgazdapárt – ahogy 1945-ben is – a független, szabad, demokratikus, polgári berendezkedés védelmét tűzte zászlajára, amelynek fontos eleme volt a magántulajdon védelme, a magas életszínvonal megteremtése, a polgárosodás lehetőségének biztosítása a társadalom valamennyi rétege számára. 34 A Polgári Demokrata Párt határozottan kiállt az emberi és polgári szabadságjogok érvényesítése mellett. Programjukkal elsősorban a városi kispolgárságot célozták meg. Bizonyos fokú lojalitásukról is tanúbizonyságot tettek azzal, hogy a hároméves terv sikeréhez való hozzájárulásukról biztosították a munkáspártokat. A Magyar Radikális Párt – Peyer Károly korábbi szoci áldemokrata vezetővel soraiban – magát antifasiszta pártnak deklarálva kiállt a földreform és az államosítások, valamint a nagytőke túlkapásainak ellensúlyozása mellett. A Kisgazdapárt újabb szakadásával létrejött Független Magyar Demokrata Párt a polgári szabadságjogok teljeskörű érvényesítését állította programja középpontjába. Kiálltak a magántulajdon védelme mellett, és elvetették a további államosítási terveket. A Pfeiffer vezette Magyar Függetlenségi Párt nemzeti és polgári alapon állt, ennek szellemében elutasította a marxista szellemiséget és a társadalmi osztályszemléletet. Emellett síkra szállt a választójogi törvény igazságos módosítása mellett is. A Barankovics-féle Demokrata Néppárt a keresztény állameszme érvényesítését tűzte ki célul. Programjuk emellett tartalmazta a valódi önkormányzatiság, a személyi szabadságjogok és a vallásszabadság érvényesítését is. Külpolitikai céljuk Magyarország teljes függetlenségének helyreállítása volt. A Slachta Margit irányította keresztény világ nézeti alapokon álló Keresztény Női Tábor programja a nők gazdasági és állampolgári érvényesülését tűzte ki célul. 35 A választások előtt a közélet állapotát leginkább a ziláltság jellemezte: a Kisgazdapárt szétzúzása, a Magyar Szabadságpárt kivéreztetése és a koalíciós pártokkal szembeni oldal széttöredezettsége mellett megalkotta egy több elemében jogfosztó, a választójogból állampolgárok százezreit kizáró választójogi törvény. Mindezekkel azonban a választások antidemokratikus befolyásolása nem ért véget, sőt, folytatódott a választói névjegyzékek összeállításánál. Farkas Mihály, az Összeíró Bizottságok kommunista párti tagjait arra utasította, hogy érjék el minél több más pártra szavazó kizárását a névjegyzékből, amely főként a kisgazdák szavazótáborát érintették. A törvénytelen módon és a kommunista hatalmi törekvések szolgálatába állított névjegyzékből kizártak, illetve a jogosultak kihagyása is jelentősen befolyásolták a választások eredményét, akkor is, ha a tiltakozások hatására történtek korrekciók, és kizárt személyeket visszavettek a névjegyzékbe. Farkas Mihály hozzájárulását adta 146 1944 1948 1946 1945 1949 1947 „Ma demokráciát, holnap szocializmust” 1947