Házi Balázs et al. (szerk.): „Ma demokráciát, holnap szocializmust”. A diktatúra kiépülése és működése 1944-1956 (Budapest, 2022)
Erőltetett nehézipari fejlesztés, a Dunai Vasmű
országok vezetőit, ahol utasításba kapták a hadseregfejlesztés ütemének további gyorsítását. Rákosi Mátyás hazatérve sürgette az első ötéves terv mihamarabbi átdolgozását, hogy azt a február végén összeülő kongresszussal is el tudják fogadtatni. Az 1951. évi II. törvénnyel módosított ötéves terv, az ún. „feszített terv” tehát az eleve igen magas beruházási összegeket drasztikusan megemelte a nehéz- és a hadiiparban, ami az annak feltételeit megteremtő anyagellátással, elsősorban a szénbányászattal szemben is további követelményeket támasztott. A bányászat ennek következtében még a nehéziparon belül is kitüntetett szerephez jutott. 10 A felemelt ötéves terv által a „vas és acél országát” megteremteni hivatott elképzelés alappillérének számított a Dunai Vasmű, amelynek jelentőségéről az MDP Központi Vezetőségének határozata így fogalmazott: „A Dunai Vasmű ötéves népgazdasági tervünk kulcskérdése, országunk szocialista iparosításának alapja, honvédelmünk megerősítésének és a béke védelméért folytatott harcunk egyik döntő eszköze.” 11 A Szabad Nép egy 1950 októberében megjelent számának vezércikke már a címével is Nagy alkotásaink korszakaként írta le az ötéves terv megvalósítását, és benne a „legnagyobb művünk, büszkeségünk”-ként az épülő Dunai Vasművet. 12 Az egyébként Kádár János által benyújtott, és a Politikai Bizottság által is megerősített, fent említett KV-határozat azt is deklarálta, hogy a komplexum megépítésének alapvető feltétele, „az egységes, erős, jól működő, a sokrétű, bonyolult munka minden területét átfogni képes pártszervezet kiépítése a helyszínen. Olyan pártszervezet létrehozása, amely hathatós segítséget tud nyújtani az építés vezetésének feladatai megoldásában és ugyanakkor ellenőrizni is tudja az építésvezetés munkáját”. A pártbizottság mellett nagy szerepet szántak a szakszervezeteknek (főként a munkaversenyek szervezésében), a fiatalok mozgósítása miatt a Dolgozók Ifjúsági Szövetségének (DISZ), valamint a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének (MNDSZ). Az építkezésen nagy számban vettek ugyanis részt nők, sőt magának a beruházásnak is női főmérnöke lett: Wolf Johanna. Dunapentele főépítésze egyike az első magyar női mérnököknek, 1953-ban országgyűlési képviselői széket is kapott. A nagy erejű mozgósítással a pártvezetés biztosítani akarta, hogy „a Dunai Vasmű építkezése hatalmas káderkohóvá váljék, amelyben az ott dolgozók soraiból, különösen pedig a fiatalok közül, a párthoz, a népi demokráciához hű, vas akaratú, minden nehézséget legyőzni képes politikai és szakkáderek ezrei acélozódjanak meg”. 13 A beruházás a munkások számára szükséges lakások építésével kezdődött – Dunapentelét szánták az első szocialista városnak. Így a munkáscsaládok ezrei számára épülő lakások, illetve munkásszálló mellett a várost el kellett látni közművekkel, iskolákkal, kórházakkal, tanácsépülettel, kultúrházzal, mozival, üzletekkel, mosodákkal, kenyérgyárral, étkezővel, vágóhíddal, parkokkal. 14 A komplexum jelentőségét az is jól jelzi, hogy a nehéz korabeli közellátási viszonyok közepette privilegizált helyzetet élveztek az itteni dolgozók, egy titkársági határozat ugyanis már 1950 kora őszén az alábbiak szerint intézkedett: „A Dunai Vasmű élelmezését a budapesti legnagyobb üzemek élelmezésének színvonalára kell emelni. Mindazokat az előnyöket és kedvezményeket, amelyekben a budapesti legnagyobb 139 1952 1950 1955 1953 1951 1956
