Házi Balázs et al. (szerk.): „Ma demokráciát, holnap szocializmust”. A diktatúra kiépülése és működése 1944-1956 (Budapest, 2022)

A Magyar Kommunista Párt megalakulása

lett, júliusban a Komintern májusi megszünteté­séről értesülve feloszlatta a KMP-t, és Békepárt fedőnév alatt szervezte újjá. Bár emiatt később, 1945 elején pártbüntetéssel (szigorú megrovással) sújtották, Kádár maga – akit a Párttörténeti Intézet 1939–45-ös korszakkal foglalkozó munkaközössége 1956. június 1-jén kért fel arra, hogy megjegyzése­ivel nyújtson segítséget a Békepártot övező kérdések tisztázásához – úgy vélekedett, hogy taktikai és politikai megfontolások alapján csak a párt nevének megváltoztatására került sor: „Mi, akik 1943-ban a KMP-t feloszlató határozatot hoztuk, a Békepártot egy más néven dolgozó kommunista pártnak tekin­tettük akkor, én annak látom ma is.”5 (A megrovás ellenére Kádárt 1945. január végén a nagy-budapesti rendőr-főkapitányság helyettes vezetőjévé nevezték ki, ezután az immár Budapesten egyesült KV 1945. április 13-i ülésén a KV Titkárságának tagja, a káde­rosztály vezetője és a budapesti területi pártbi­zottság titkára lett, majd a májusi pártkonferen­cián az újonnan megalakított Politikai Bizottságba is bekerült.) 6 A Magyar Kommunista Párt megalakulását a szak­irodalom a moszkvai emigrációból hazatért négy kommunista vezető, Gerő Ernő, Farkas Mihály, Révai József és Nagy Imre 1944. november 5-ei szegedi megérkezéséhez köti, ahol két nappal később mega­lakították a párt Központi Vezetőségét (KV). Meg kell azt is jegyezni, hogy mindeközben Budapesten is 13 1952 1950 1955 1953 1951 1956 Rákosi Mátyás az 1945-ös nemzetgyűlési választások idején. Fotó: Fortepan / Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény, 39559

Next

/
Oldalképek
Tartalom