Házi Balázs et al. (szerk.): „Ma demokráciát, holnap szocializmust”. A diktatúra kiépülése és működése 1944-1956 (Budapest, 2022)
Támadás a Kisgazdapárt ellen: Kovács Béla elhurcolása
A Magyar Kommunista Párt hatalma 1945 után folyamatosan növekedett, fokozatosan megszerezték a rendőrség feletti irányítást és ennek révén politikai ellenfeleikkel egyre határozottabban számoltak le. Bár az 1945-ös választásokon csak 17%-os eredményt értek el, a háború utáni Magyarországot felügyelő Szövetséges Ellenőrző Bizottság döntése értelmében be kellett őket venni az 57%-os kisgazda többséggel megalakult kormányba. Így a hatalmon belülről indíthatták meg harcukat politikai ellenfeleikkel szemben az egypártrendszer kialakítása érdekében. Ennek egyik első lépése az 1946. március 23-án elfogadott – a demokratikus államrend és köztársaság büntetőjogi védelméről szóló – 1946. évi VII. törvény volt. 1 Emellett a kommunisták törekvéseit a békeszerződés aláírásáig Magyarországon állomásozó szovjetek is támogatták. A párizsi békekonferencia azonban 1946. október 15-én befejeződött, s felmerült annak lehetősége, hogy a szovjet csapatok elhagyják az országot. Míg ezt az ország többsége, így a kisgazdák is várták, addig a kommunisták számára ez veszélyt jelentett és cselekvésre sarkallta őket. Számukra a legjobb pillanatban, még a békeszerződés aláírása előtt „adódott egy ügy”2 , a Magyar Közösség ügye, ami lehetőséget adott számukra legerősebb politikai ellenfeleikkel, a kisgazdákkal való leszámolásra. A módszerük az volt, hogy – a korszakban köztársaság ellenes összeesküvésnek elnevezett koncepciós per felderítése során – egyre több kisgazda politikust kevertek gyanúba azzal kapcsolatban, hogy részt vettek az összeesküvésben, vagy csak tudtak róla. Már 1947 januárjában meggyanúsítottak nyolc kisgazda képviselőt Gyulai Lászlót, Hám Tibort, Horváth Jánost, Jaczkó Pált, Kiss Sándort, Saláta Kálmánt, Vatai Lászlót, Vörös Vincét, valamint Mistéth Endre újjáépí tési, majd építési és közmunkaügyi minisztert is az összeesküvésben való részvétellel. Ezután mindannyiukat kizárták a pártból, felefüggesztették a mentelmi jogukat, és az emigrált Saláta Kálmánon kívül mindenkit letartóztattak. 3 Néhány nappal később már a párt 1945 augusztusában megválasztott főtitkára, Kovács Béla ellen intéztek támadást. Kovács Béla már 1932-től a Független Kisgazdapárt tagja volt, majd az 1941-ben alakult Parasztszövetség főtitkárává, 1944-ben pedig nemzetgyűlési képviselővé is megválasztották. Mindemellett karizmatikus, népszerű politikus volt, aki komoly ellenfelet jelentett a kommunisták számára. A Kovács Béla személye elleni támadás 1947. január 20-án kezdődött. Ekkor Nagy Ferenc kisgazdapárti miniszterelnököt Rákosi Mátyás és Szakasits Árpád kereste fel és azt követelték tőle, hogy Kovács Béla mondjon le vagy menjen szabadságra, mivel pártfőtitkárként politikailag felelős a pártjában történtekért, vagyis a kilenc letartóztatott képviselő összeesküvésben való részvételéért. Nagy Ferenc azonban megtagadta az Támadás a Kisgazdapárt ellen: Kovács Béla elhurcolása 1947. február 25. 119 1952 1950 1955 1953 1951 1956
