Házi Balázs et al. (szerk.): „Ma demokráciát, holnap szocializmust”. A diktatúra kiépülése és működése 1944-1956 (Budapest, 2022)
Tisztogatás a közigazgatásban: a B-listázás
Bank és a Pénzintézeti Központ, végül a vármegyei alapok alkalmazottai [...].”21 A kormányrendeletet több ízben kiegészítették és módosították, 1946-ban összesen 38 alkalommal. 22 A felügyelőbizottságok, a politikai szempontú szelektálási céllal megvizsgált személyeket három kategóriába osztották. Az első a rendeletben meghatározott szelekciós elvek alapján a minden tekintetben (politikai értelemben) megbízhatók csoportját jelölte (A minősítés). A második azokat, akik elbocsáthatók, de egy éven belül visszavehetők (B minősítés), a harmadik pedig azokat, akik politikai szempontból megbízhatatlanok, s nem csak elbocsáthatók, de semmilyen körülmények között nem alkalmazhatók később sem (C minősítés).23 Az úgynevezett B-listára került személyek esetében – tehát B vagy C minősítést kaptak – a bizottsági döntés ellenében jogorvoslatra nem volt lehetőség. A végelbánásban részesültek öt év eltelte után kérhették ügyük újbóli elbírálását. 24 Az elbocsátott személyek helyére a belügyminiszter, Rajk László egymás után helyezte a szakképzettség és közigazgatási tapasztalat nélküli „demokratikus népi kádereket”, akik munkába állásukkal egyidőben kezdték a gyorstalpaló közigazgatási tanfolyamokat.25 Ez a tény számos kritikát felvetett a kortársak részéről, különösen azért, mert a B-listázást elsősorban a gazdasági érdekekkel igyekeztek legitimálni a társadalom szemében. A rendelet következtében 1946 és 1947 között az elbocsátott személyek száma meghaladta a 80 000 főt.26 Gyarmati György számításai szerint a tágan értelmezett állami adminisztrációból elbocsátottak száma 87 000 fő volt.27 Ha az elbocsátott személyek köréhez hozzáadjuk a családtagokat is, akkor több mint negyedmillió ember került egzisztenciális krízisbe az intézkedés nyomán. 28 A B-listázás eredményei egyértelműen a blokkpártok felé billentették a hatalmi mérleget. Az intézkedéssorozat célja és keresztülvitelének módja mutatja, hogy az MKP már 1946-ban – még parlamenti többség híján is – intézményes keretek között uralta a magyar belpolitikai folyamatokat. A közigazgatási tisztogatás hatása erőteljesen érvényesült a társadalmi rétegződésben és a társadalom összetételében is. A családtagokkal együtt százezreket érintő egzisztenciális krízis és társadalmi befolyásvesztés a népbírósági ítéletek, az igazoló eljárások, az elhurcolások és a lakosságcserék mellett jelentős mértékben hozzájárult a magyar társadalom gyökeres megváltozásához. RAPALI VIVIEN 105 1952 1950 1955 1953 1951 1956
