Házi Balázs et al. (szerk.): „Ma demokráciát, holnap szocializmust”. A diktatúra kiépülése és működése 1944-1956 (Budapest, 2022)
Tisztogatás a közigazgatásban: a B-listázás
A közalkalmazottak tömeges elbocsájtása, vagy ahogy utóbb a köznyelvben elterjedt, a B-listázás , két ízben is előfordult Magyarország 20. századi történetében, előbb az első, majd a második világháborút követő években. A B-lista, az elbocsátásra szánt alkalmazottak névjegyzéke immáron fogalommá vált, mely egyértelműen egy politikai–gazdasági célú közigazgatási tisztogatást célzó intézkedéssorozatot jelöl. Kétségtelen, hogy az 1946–1947 közötti intézkedéssorozat a közbeszédben és a történeti emlékezetben is erőteljesebben rögzült és jóval kevésbé ismert az első világháborút követő B-listázás. Az 1920-as évek elején kibontakozó intézkedésnek a gazdasági okok mellett – az ország katasztrofális gazdasági állapota, a költségvetési teher csökkentése – politikai célja is volt: az állam szempontjából nem kívánatos személyek eltávolítása a közigazgatásból. Ennek módjáról és keretéről előbb az 1920. évi XI. törvénycikk,1 majd az 1923. évi XXXV. törvény cikk2 rendelkezett. Az 1920. évi XI. törvénycikk határozta meg azoknak a körét, akiket azonnal el kellett bocsátani: „Mindazokat az állami, államvasúti és vármegyei tisztviselőket és egyéb alkalmazottakat, akik az 1918. évi október hó 31-e óta neveztettek ki bármilyen állásra, vagy alkalmaztattak bármilyen minőségben és akik ezt a kineveztetésüket vagy alkalmaztatásukat közvetlenül megelőzőleg állami, államvasúti vagy vármegyei alkalmazásban nem állottak, a jelen törvény hatálybalépése után azonnal, de legkésőbb 1920. évi július hó végével el kell bocsátani [...]”. 3 Jóllehet az azonnal elbocsátandók következetesen meghatározott köre eszköz volt a belpolitikai konszolidációhoz, a létszámapasztás a húszas években gazdasági okokból folytatódott. Az 1923. évi XXXV. törvénycikk értelmében a tisztviselők további 20%-át bocsátották el, [...] az állam súlyos pénzügyi helyzetének parancsoló szükséglete folytán [...]”. 4 A második világháborút követő években, a Bibó István nyomán – próbálkozó demokráciának 5 nevezett időszakban – a koalíciós kormányban ülő Baloldali Blokk6 és a parlamenti többséget birtokló FKgP hatalmi pozíciókért folyó, vagy azt megtartó versengése volt meghatározó. Míg utóbbi a hatalmi pozíciók újrafelosztásában és az önkormányzati választások mielőbbi kiírásában látta megerősödésének kulcsát, addig előbbi más eszköztárral dolgozott a kisgazdák térnyerésének visszaszorításáért. Ide sorolhatjuk – egyebek mellett – a rendeleti kormányzás és a pártközi értekezletek előtérbe helyezését, a népbíróságok szervezését,7 és az igazoló eljárások által már korábban megtépázott közalkalmazotti kar lefejezését, a B-listázást. Az 1946–1947 közötti közalkalmazotti létszám csökkentésnek ugyanakkor szintén volt gazdasági oka is. Az 1938–1941 közötti területgyarapodásokkal és a háborús adminisztráció bevezetésével egyidejűleg megnövekedett (megduplázódott) a közalkalmazottak száma, amelynek eltartása a háborús pusztítások után a költségvetés számára fenntarthatatlanná, a trianoni határok mögé visszahúzódott országhatárok szempontjából pedig Tisztogatás a közigazgatásban: a B-listázás 1946. május 19. 102 1944 1948 1946 1945 1949 1947 „Ma demokráciát, holnap szocializmust” 1946
