Házi Balázs et al. (szerk.): Változó idő, változó emlékezet. 1956 értékelésének átalakulása (Budapest, 2021)
2006. október 23. „Vaskefe” – Az ötvenedik évfordulón felavatott emlékmű
2006. október 23. „Vaskefe” – Az ötvenedik évfordulón felavatott emlékmű A Felvonulási térről 2006-ban Ötvenhatosok terére átkeresztelt köztéren található a köznyelvben csak „Vaskefének” hívott, hivatalosan Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc központi emlékműve nevet kapó alkotás. Az emlékmű tervezői az I-Ypszilon alkotói csoport tagjai: Emődi-Kiss Tamás építész, György Katalin és Horváth Csaba képzőművészek és Papp Tamás építész voltak. A sok vitát kiváltó alkotást 2006. október 23-án 19 óra 56 perckor avatta fel Gyurcsány Ferenc, a Magyar Köztársaság akkori miniszterelnöke. „Szünet nélküli füttykoncert kíséretében avatták fel tegnap este a volt Felvonulási téren az 1956-os forradalom és szabadságharc sokak által elutasított és vaskefének csúfolt központi emlékművét. Az eseményen biztonsági okokból nem vett részt Sólyom László köztársasági elnök, de Gyurcsány Ferenc miniszterelnök jelen volt az ünnepségen. Az emlékmű avatása előtt, 19 óra 56 perckor 56-szor kondították meg a mellette felállított harangot. Minden koszorúzó folyamatos füttyöt kapott. Az emlékmű leleplezése után Kosáry Domokos, az ’56-os eml ékbizottság elnöke azt mondta: »Nem könnyű időket éltünk, és nem könnyű időket élünk, de bírjuk ki a nehézsé geket.«” – tudósított a Magyar Nemzet . 1 A pályaműben eredetileg a forradalmi eszmék által fűtött, az utcák kövét és betonját megtörő tömeget alulról feltörő vasoszlopok szimbolizálják. A 2006 darab, elsőre véletlenszerű elrendezésűnek tűnő és változó méretű (190-től 800 cm-ig) rozsdás oszlop egy éket formál, amelynek egyik szimbolikus értelmezése lehet, hogy az ék hegye felhasítja a tér és történelem szövetét, ezáltal ellensúlyozza az egykori Sztálin-szobor és Felvonulási tér emlékezetét, átformálva a tér identitását. Az emlékmű tengelye pontosan 56 fokos szöget zár be a mellette futó Dózsa György úttal. A Városliget parkja mellől induló, közel embernagyságú rozsdás oszlopok tömege az ék csúcsa felé haladva összesűrűsödik, és a rozsdamentes fém csillogó tömbbé áll össze, amely egyértelműen az egyénekből egységgé, emberekből közösséggé formálódó forradalmi tömegre utal. 2 A látványtervek elkészültekor még nem volt egyértelmű, hogy a parktól ellentétes irányban mutató ék hogyan fogja befolyásolni a tér aktuális kinézetét. Számos, kevésbé az esztétikai szempontokat és kritikai nyelvezetet alkalmazó politikai konfliktussal kísérve, de a szabadtéri alkotás végül megszületett. A terveket készítő és a pályázatot megnyerő I-Ypszilon alkotócso port megfogalmazása szerint: „A forradalmi eszmét utcakövek közül kiemelkedő vasoszlopok idézik meg. Az egy pont felé törekvő oszlopok rendje éket formál, amely felhasítja a tér burkolatát, a hely múltját: így a tribün, a Sztálin-szobor és a felvonulási tér triászának emlékét végérvényesen megbontja.”3 „1956-ban az ország lakossága nem fogadta el azt az elfogadhatatlant, hogy végül legyőzethetnek. A közösség iránt érzett felelősség és az egymásba – és önmagunkba – vetett bizalom ereje az, ami az általunk tervezett emlékművet inspirálta.” 4 250 1984 1988 1986 1985 1989 1987 Változó idő, változó emlékezet
