Házi Balázs et al. (szerk.): Változó idő, változó emlékezet. 1956 értékelésének átalakulása (Budapest, 2021)
1983. március 10. Himnusz a vonatból – Bemutatják a Szerencsés Dániel című filmet
polgárember, [...] aki csak azért menekül, mert nem akar félni. [...] A bányászruhás [...] aki alatt megrendült a föld, a világ másik végére futna, de a párttagkönyvét azért magával viszi.”5 A rendező az alkotás során volta képpen a saját élményeiből is építkezett, ez a nagyon is emberi dilemma nem állt távol saját élettörténetétől, hiszen 1956 decemberében ő is ott állt a Keleti pályaudvaron, végül azonban nem szállt fel a vonatra.6 Az anya országban maradás miértjeivel küzd az éppen felnőtté válás rögös útja előtt álló, Szerencsés Dániel is, aki a film elején még gyermeki módon könyörög anyjának, hogy tartson vele. Mire a film végére érünk, a naiv kamasz, a súlyos döntés meghozása (a maradás) és a barát tragikus elvesztése által felnőtté válik. Míg az 1957-ben készült Éjfélkor nem részletezi az ötven hatos események okait, s kivált nem politikai körülményeit, ezáltal nem ábrázolja az őszi harcokat sem, addig a Szerencsés Dániel direktebben és merészebben nyúlt a témához: a film egyik főhőse, Gyuri kiskatonából átállt forradalmár, aki „lőtt is” ’56-ban, a két fiú ráadásul az őket szállító orosz katonákat is hecceli. Nem véletlen, hogy az elfogadó bizottság az egyes kifogásolható jelenetek módosításáig, amelyre Révész alkotásánál nem volt szükség, betiltotta a filmet. A kortárs kritikák többségében pozitívan értékelték a filmet, Kőháti Zsolt tömör megfogalmazásában, a „[...] Szerencsés Dániel hangütése: friss és fantáziamozgató”. 7 A Képes Újság hasábjain elsősorban a színészi játékot 151 1971 1967 1981 1972 1969 19831983 Egy képkocka a filmből. Forrás: port.hu
