Házi Balázs et al. (szerk.): Változó idő, változó emlékezet. 1956 értékelésének átalakulása (Budapest, 2021)
1983. március 10. Himnusz a vonatból – Bemutatják a Szerencsés Dániel című filmet
1983. március 10. Himnusz a vonatból Bemutatják a Szerencsés Dániel című filmet Az elmúlt néhány évtizedben számos olyan film jelent meg, amely az 1956-os forradalmat, annak politikai és társadalmi hatásait dolgozta fel. Gondoljunk csak Gothár Péter és Bereményi Géza kultuszfilmjére, a Megáll az időre (1982), az Eperjes Károly és Pogány Judit főszerep lésével készült Eldorádó ra (1988) vagy a kétezres évektől megjelenő, az eseményeket direktebben, nem kifejezetten a magánéleti kríziseken keresztül bemutató alkotásokra. Az 1956-os események társadalmi feldolgozásának egyik fontos mérföldkövével , Révész György Éjfélkor (1957) című filmjéhez hasonló témát boncolgat a bő negyed századdal később készült Szerencsés Dániel . A Sándor Pál rendező által jegyzett film Mezei András azonos című novellájának adaptációja,1 amelyet elkészülte után csak fél évvel, 1983. március 10-én mutattak be. 2 1956. december 5., Budapest, Keleti pályaudvar. A fiatal Szerencsés Dániel (Rudolf Péter) szerelme, Marianne (Szerb Katalin) után készül Ausztriába. Dani barátjának, Angeli Gyurinak (Zsótér Sándor) szintén jó oka van a „disszidálásra”, a forradalom idején átállt, sorkatona bajtársainak jó részét már letartóztatták, csatlakozik ő is az utazókhoz. A nyugati határra tartó, zsúfolásig megtelt vonaton mindenféle alak utazik: disszidensek, forradalmárok, árulók, de van köztük egykori ÁVO-tiszt is, Kapás (Kern András). Az emigrálni készülő utasok nagy része, a két főszereplő és Kapás is ugyanabba a vidéki hotelbe, a Szikra Szállóba tart, ahonnan az embercsempészek teherautón viszik őket tovább Bécsbe. Gyuri a határmenti kisvárosba érve felkeresi rég nem látott apját, hogy megkérje, tartson vele. Az idős, börtönviselt kommunista azonban, akit egykor saját elvtársa, Kapás árult el és jelentett fel, nem akarja elhagyni az országot. Amikor az embercsempész teherautói az „utolsó éjszakán” megérkeznek, végül egyik fiú sem tart a menekülőkkel. Dani a maradás mellett dönt, Gyuri pedig sodródik, hazaindulnak Pestre. Az úton a maradék vajas kenyér felett Gyuri, aki Danival ellentétben nem önszántából döntött a maradás mellett,3 ennyit mond barátjának: „Én nem maradok itt.” Mire Dani: „Én meg igen.” Majd Gyuri hirtelen kiveti magát a vonatból, és szörnyethal. „Dani az ő nevét kiáltja, a fájdalom önkívületében, átölelve a szintén hazafelé tartó terhes fiatalasszonyt, akinek férjét detektívek hurcolták el a szállodából [...].” 4 A cselekmény alapját Sándor Pál, akárcsak egykor Révész György, a menni vagy maradni problémakörére építette. Azzal a különbséggel, hogy itt az alkotók az 1956 után nagyon is aktuális társadalmi kérdést, a kivándorlás problémakörét nem egy szerelmi drámába csomagolták. Ma már köztudott, hogy a forradalmat követő hónapokban Magyarországról több mint 200 000-en vándoroltak ki. Az okok között szerepelt a forradalomban való részvétel miatti megtorlás miatt valós félelem, de a szabadabb élet és jobb megélhetés reménye is. Sándor Pál alkotása valamennyi archetípust ábrázolja: „a kereskedőember, aki Amerikában szeretne egzisztenciát teremteni, eközben akaratlanul is tönkreteszi a családját. [...] A meghatározatlan foglalkozású 150 1956 1963 1958 1957 1966 1959 Változó idő, változó emlékezet
