Házi Balázs et al. (szerk.): Változó idő, változó emlékezet. 1956 értékelésének átalakulása (Budapest, 2021)
1959. január 29. „Nemcsak jó – kitűnő” – Bemutatják a Tegnap című filmet
érdemel a Páger Antal által alakított Mácsay figurája. Az óvatosabb antihős, aki borospincéjében dolgozgat hallgatagon,5 akitől egyfajta külső utalásként 6 még e szavak is elhangzanak: „ Én magyar ember vagyok, nem világcsavargó!” 7 S mindemelett ott van a csőcselék, a forradalom magja, amelyhez a véletlen folytán oda-oda sodródik néhány megtévedt, kósza lélek. A Kádár-rendszer által később támogatott ideális társadalmi hozzáállást (politikától és közélettől való elzárkózást) is jól tükrözi a tüntetők felvonulási jelenete. Mikor a tömegben valaki felkiált, „Félelem nélkül akarunk élni!” válaszként egy éppen a dolgára igyekvő, a tömegen magát keresztülverekedő munkásember foghegyről löki oda: „Akkor zárja magára az ajtót!” 1956 évtizedeken át érinthetetlen, nemlétező téma volt, kevés kivétellel a nyolcvanas évekig alig esett róla szó.8 Keleti és Dobozy alkotása e kevés kivétel egyikét képezte. A hatalom által nem csak engedélyezett, de támogatott Tegnap nézők milliói elé tárta mindazon eseményeket, amelyek még elevenen éltek a társadalomban. Nyugodtan merték a dolgozó nép okos gyülekezete előtt meghányni-vetni – a rendszer szemüvegén keresztül – az ’56-os eseményeket, hiszen a színészgárdában a hazai színész elit valamennyi tagja, még az emigrációjából hazatérő Páger Antal is részt vett. Az üzenet egyértelmű volt: a forradalom ellenforradalom, amelynek megtorlását és az új rendszert még (!) a szót kapó értelmiség is elfogadta. Mind a hazai mind a szocialista blokk országainak kritikusai pozitívan nyilatkoztak az alkotásról. Révész László így nyilatkozott a Magyar Nemzet hasábjain nem sokkal a bemutató után: „Szép, izgalmas, drámai filmet készített Dobozy Imre és Keleti Márton. S a dicséret nemcsak őket illeti, hanem a Hunnia Filmstúdiót is, amely nem egészen két esztendő szívós munkájával kiemelte a magyar filmgyártást abból a hullámvölgyből, amelybe az ellenforradalom taszította, s megvetette egy új fellendülés alapjait.”9 A moszkvai filmfesztiválon még a szovjet újságírószövetség diplomájával is kitüntették. 10 Az utókor értelmezésében azonban a Tegnap propagan dafilm volt, a rendszer kultuszfilmje, amelynek vetítésére valamennyi általános iskolai felsős és középiskolai diákot elvittek.11 „ Őrjítő viháncolás és ordítás kísérte a kisvárosban induló, első képsorain valóban hiteles, de gyorsan pusztai kalandfilmmé változó westerndramaturgiás mozit, ahol a volt földbirtokosok levetik álarcukat, s a felkelés első napján megtévedt kiskatona [...] szeméről is lehull a hályog, látván az Ungvári és Páger játszotta urak gazemberségét.” 12 Bár a Tegnap valóban megjelenítette a filmvásznon az (ellen)forradalmat, ábrázolta, beszélt róla, az ’56-os 95 1971 1967 1981 1972 1969 1983 Páger Antal, Kozák László és Ungvári László a filmben. Forrás: Filmkultúra , 1985/10, 10. Arcanum Digitális Tudo mánytár.
