Házi Balázs et al. (szerk.): Változó idő, változó emlékezet. 1956 értékelésének átalakulása (Budapest, 2021)
1958. Megjelenik a Párttörténeti Intézet kötete
1958. Megjelenik a Párttörténeti Intézet kötete A forradalom leverését követően az új vezetés legfontosabb eszközei, melyekkel pozíciója megszilárdítását és a társadalommal való elfogadtatását kívánta elérni, a tömegbefolyásoló apparátusok, a sajtó és a rádió, valamint a különböző propagandakiadványok1 voltak. Az ellenforradalmi narratívát megerősítő, azt tudományos módszertannal, történeti forrásokra építve leíró munkák később kezdtek el megjelenni. Elkészítésükhöz szükség volt a vonatkozó források összegyűjtésére, és arra is, hogy az október–novemberi események politikai megítélése, valamint egyes, az eseményekben szerepet játszó – és továbbra is hatalmon lévő – politikusok személyes érintettségének kérdése nyugvópontra juthasson. Mint azonban látni fogjuk, a tárgyalt tanulmánykötet esetében mindez csak a szükséges, de nem elégséges feltételét jelentette a színvonalas munkák megszületésének. Az 1956 tudományos értékelésének elvégzéséhez szükséges előkészítő munka során nem lehetett megkerülni a politika és a történettudomány viszonyának kérdését. A párttörténészek szerepfelfogását e tekintetben pontosan írja le a Párttörténeti Intézet (PTI) 1957. évi beszámolója: „Intézetünk azt tartja fő feladatának, hogy kutató munkájának eredményeképpen minél több olyan munkát adjon ki, amely tudományos színvonalon és kommunista pártossággal mutatja meg pártunk és a forradalmi magyar munkásmozgalom dicsőséges történetét, amelyet a párt propaganda- és agitációs munkája jól fel tud használni...” 2 Az intézet politikával való kapcsolata – minden elkötelezettsége ellenére – nem volt zökkenőmentes. A Politikai Bizottság 1956 végén elrendelte az október 23-i és az azt követő időszak dokumentumainak és visszaemlékezéseinek összegyűjtését, amelyek rögzítése a végleges értékelés miatt fontos.3 Az MSZMP Szervező Bizottságához delegált feladatról a Szervező Bizottság december 30-i ülésén tárgyalt, ahol elfogadták a forrásgyűjtés részletkérdéseit szabályozó javaslatot. 4 1957 novemberében a PTI javaslattal élt az MSZMP Titkársága felé, hogy az összegyűjtött anyagokból egy kis példányszámú, pártoktatásra és propaganda célú felhasználásra szánt kiadványt készíthessenek a PTI munkatársai.5 Dacára a Titkárság jóváhagyásának, a kötet végül nem jelenhetett meg, mert a közölt dokumentumok olyan erőteljesen világítottak rá az ellenforradalmi narratíva és a valóság között feszülő ellentétekre, hogy az a politikai vezetés számára nem volt vállalható. Az elkészült köteteket bezúzták, és az intézet néhány munkatársa fegyelmit kapott. 6 A Párttörténeti Intézet a párt tudományos hátterét volt hivatva erősíteni. A forradalommal kapcsolatos dokumentumok gyűjtésével párhuzamosan 1957-ben megindult a tudományos feldolgozó munka is. Ennek a munkának a kézzelfogható eredményét jelentette az 1958-ben megjelent, eredetileg háromkötetesre tervezett, Ellenforradalom Magyarországon 1956 – tanulmányok című tanulmánygyűjtemény, amelynek végül csak az első kötete készült el. A további két kötet elmaradása nem független az új igazgató, Kálmán Endre érkezésétől és a közte, valamint az intézet egyes munkatársai között kialakult szakmai vitáktól. Kálmánt végül 1959-ben leváltották. 7 82 1956 1963 1958 1957 1966 1959 Változó idő, változó emlékezet 1958
