Házi Balázs et al. (szerk.): Változó idő, változó emlékezet. 1956 értékelésének átalakulása (Budapest, 2021)
1957. A Fehér könyvek megjelenése
– tárgyalta a forradalom eseményeit. A vezérfonalat ezúttal a „polgári restauráció” kísérletének témája adta. Eszerint az „ellenforradalom” során lezajlott, az államrend megdöntésére irányuló polgári restaurációs kísérlet célja Magyarország politikai és társadalmi berendezkedésének megváltoztatása és a korábbi kapitalista rendszer visszaállítása volt. Ennek jeleit vélték felfedezni a korábban szétvert és betiltott pártok újjáalakulási kísérleteiben, a megélénkült lapkiadási kérelmekben és Mindszenty bíboros tevékenységében is. A kötet egyebek mellett beszámol Tóth Ilona ügyéről, amely kiválóan megfelelt a forradalmat lejáratni szándékozó propaganda céljainak. 9 A kötetben helyet kapott az áldozatokról szóló felsorolás is, amely 15 vértanú címmel „profán szentekként”10 mutatja be az elhunytakat. A kötetről a Népszabadság közölt ismertetőt, amely a forradalmárok által elkövetett bűncselekmények kegyetlenségét emelte ki.11 A párt nagy figyelmet fordított arra, hogy a lehető legszélesebb körben történjen a kiadvány terjesztése. Az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottsága Titkárságának 1957. március 15-i ülésén döntés született arról, hogy az első és második kötetet összevonva, százezer példányban kell megjelentetni. 12 A harmadik kötet a magyar vezetés ellenforradalmi koncepciójának elsősorban arra a részére koncentrál, amely szerint az „ellenforradalom” kitörése nem következhetett volna be csupán a nyugati kémszervezetek és a magyar emigráció tevékenysége révén. Kellettek hozzá a fegyveres erők parancsnoki karában, illetve a pártvezetésben lévő „árulók”, akik elősegítették a folyamatot. A kiadvány ennek alátámasztására foglalkozik mások mellett Király Béla, Maléter Pál, Nagy Imre és Kopácsi Sándor szerepével. Folytatja a második kötetben megkezdett Vértanúink fejezetet is, megem lékezve az „ellenforradalom” során életüket vesztettekről, mintegy kétszáz nevet közzétéve. A várható megjelenésről cikkeket közölt a Népszabadság . Az április elején megjelent cikk Kopácsi Sándor, 13 a június végi írás pedig Nagy Imre tevékenységével foglalko zott.14 A megjelenést követően a lap a Corvin köz volt szakaszparancsoka, Renner Péter vallomásából közölt részleteket, alátámasztandó a külföldi kémszervezetek tevékenységének vádját. 15 A negyedik kötet kiadásával a Politikai Bizottság 1957. július 23-i ülésén foglalkozott. A bizottság megbízta Szirmai Istvánt a kiadvány előkészítésével, amelynek a megbízás értelmében egyben az ENSZ magyar 80 1956 1963 1958 1957 1966 1959 Változó idő, változó emlékezet 1957 Szirmai István (1906–1969). 1929-ben lépett be a Román Kommunista Pártba. 1941-ben az észak-erdélyi kommunista mozgalom és a KMP közötti kapcsolatok kiépítésén és fenntartásán dolgozott. Budapestre költözött és belépett a KMP-be, 1942-ben tagja lett a párt Központi Bizottságának. 1943-ban letartóztatták és hűtlenség vádjával 15 évre ítélték. Sárospatakról 1944-ben megszökött. Részt vett az MKP megszervezésében. 1945-től parlamenti képviselő. 1946–1947-ben a párt Központi Vezetőségének tömegszervezeti osztályát vezette, majd az MDP Országos Szervező Bizottságának titkára lett. 1949 és 1953 között a Magyar Rádió vezetője és az MDP KV póttagja volt. 1953-ban cionista szervezkedés vádja alapján kizárták a pártból, megfosztották parlamenti mandátumától és menesztették a Rádió éléről is, letartóztatták. Még ezévben szabadon bocsátották, visszakapta párttagságát is. 1953 nyarán az Esti Budapest főszer kesztőjévé nevezték ki. 1955-ben rehabilitálták. Tagja lett az MSZMP KB-nak és vezette a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalát. 1957 és 1959 között az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályát vezette, ezt követően 1966-ig a KB ideológiai és kulturális titkára, emellett 1962-től PB tag és a KB Agitációs és Propaganda Bizottságának vezetője.
