Házi Balázs et al. (szerk.): Változó idő, változó emlékezet. 1956 értékelésének átalakulása (Budapest, 2021)
1957. május 1. A MUK, HUKUK és az MSZMP 1957. május 1-jei nagygyűlése
új hatalom komolyan gondolta a sajtóban (is) elhangzó fenyegetéseket és csírájában fojtotta el a szerveződéseket, és hogy még inkább nyomatékot adjon szavának, március 15-e előestéjén Budapest utcáin fegyveres határőrök járőröztek.7 Így 1957. március 15-én nem kezdődött újra, hiszen a „ [...] Népszabadság és a rádió szakadatlanul figyelmezteti a lakosságot a várható súlyos következményekre, ha felül a »kapitalista izgatásoknak« ”. 8 Az 1956-os forradalomra és a tavaszi „provokációra” a hatalom részéről válaszként érkező, a szokásosnál is nagyobb figyelmet követelő és fontos üzenetet továbbító erődemonstrációra, a munka ünnepén, 1957. május 1-jén került sor. Az itt elhangzott Kádárbeszédben számos, a kádár-korszakban később meghatározó irányvonal fogalmazódott meg. Az első május elseje 1956 óta különös jelentéstartalommal bírt, az új rendszer alapjának, a hatalom megszilárdulásának fontos lépése volt. 1957. május 1-jén százezrek vonultak a Hősök terére, a Magyar Szocialista Munkáspárt nagygyűlésére. Megjelentek az üzemek, gyárak, intézmények, hivatalok dolgozói, számos 71 1971 1967 1981 1972 1969 1983 Közvetítés a budapesti Hősök teréről az 1957. május 1-i nagygyűlésen. Fotó: Fortepan / Rádió és Televízió Újság adományozó, képszám: 56512.