Házi Balázs et al. (szerk.): Változó idő, változó emlékezet. 1956 értékelésének átalakulása (Budapest, 2021)
1957. február 17. A Munkásőrség megalakítása
1957. február 17. A Munkásőrség megalakítása Az 1956-os forradalom és szabadságharc történetével szorosan összefügg a Munkásőrség története, megalakulása. Életre hívását az októberi események, illetve a hasonló jellegű megmozdulásokra a Magyar Szocialista Munkáspárt részéről megfelelő válasz adásának igénye indokolta. „Az Önök kezébe a külső és belső ellenség ellen adták a fegyvereket. Ez a fegyveres erő csődöt mondott. [...] Magukat a legnagyobb, legigazságosabb kritika azzal érte, hogy létre kellett hoznunk a Munkásőrséget” – hangzott el 1957 elején Marosán György részéről egy, a Magyar Néphadsereg tisztjeinek tartott politikai tájékoztatón. Ez a kijelentés is jól rávilágít arra, hogy miért tarották szükségesnek egy új fegyveres testület létrehozását. 1 A pártvezetés már a forradalom kirobbanásától igyekezett az egykori párttagok és partizánok ellenállását megszervezni. A második szovjet intervenció és a Kádár-kormány megalakulása után a hadsereg, a rendőrség és az Államvédelmi Hatóság megbízható és vállalkozó tisztjeiből toborozták az új karhatalmat. Már a korai időszakban megalakultak az 1945 és 1948 között létező „pártvédelmi alakulathoz”, a Rendező Gárdához hasonló csoportok. Az MSZMP vezetése végül maga is döntött a pártnak alárendelt fegyveres őrség felállításáról, amelynek végrehajtására Halas Lajos ezredes, a Rendező Gárda korábbi parancsnoka kapott megbízást. 2 Végül a Népköztársaság Elnöki Tanácsa rendelkezett 1957. február 19-én a Munkásőrség létrehozásáról „a népi demokratikus államrend fokozottabb megvédése, a dolgozó nép nyugalmának és a termelés zavartalanságának biztosítása, továbbá az ellenforradalmi elemek restaurációs kísérleteinek hatékonyabb elhárítása érdekében”. 3 Az 1956-os forradalom és szabadságharc tapasztalata alapján ugyanis, mint láttuk, a hatalom nem bízott a honvédségben, a határőrségben és a rendőrségben: a forradalommal szembeni fellépésüket elégtelennek tartották, sőt a különböző egységek felbomlására és az átállásra is volt példa. A Kádárkormány célja a hozzá hű karhatalom kiépítésével nyilvánvalóan az ’56 őszi eseményekhez hasonló mozgolódások megakadályozása volt. 4 A kormány határozata a következőképpen fogalmazott: „A munkásőrség felállítását szükségessé teszik az 1956. október hó 23-án elkezdődött események, amelyek során a munkásosztály hatalmát súlyos támadás érte. A szocializmus ügyéhez hű munkások, parasztok és értelmiségiek az ilyen támadások elhárítására nem voltak felkészülve és felfegyverezve. A Szovjetunió segítségével a fegyveres felkelést levertük. Az október 23-ai események után azonban az ellenforradalmárok és fasiszták egy része elrejtette fegyvereit azzal a szándékkal, hogy adott esetben ismét támadást indíthassanak népi hatalmunk ellen, izgalomban tartsák a békés lakosságot, megzavarják a békés termelő munkát és megfélemlítsék a népi hatalom legszilárdabb híveit. Ezek az elemek nem mondanak le a restaurációs törekvéseikről. Mindezek tanulságaként szükségessé vált a népi demokráciához leghűségesebb dolgozók felfegyverzése, munkásőrségekbe való szervezett tömörítése.” 5 66 1956 1963 1958 1957 1966 1959 Változó idő, változó emlékezet 1957
