Házi Balázs et al. (szerk.): Változó idő, változó emlékezet. 1956 értékelésének átalakulása (Budapest, 2021)
1956. november 10. „A legázolt, bilincsbe vert Magyarország”. Camus és a nemzetközi szolidaritás hangjai
amikor Kádárt és társait segítették hatalomra, azzal a kormánnyal szemben, akik a magyar nép többségének bizalmát élvezték. Az ENSZ öt évig tartotta napirenden a magyar kérdést. 16 Az események során a magyarok elnyerték a külföldi társadalmak nagyfokú szimpátiáját, ami például az ország humanitárius megsegítésének szándékában is kifejezésre jutott. Ez elsősorban a Nemzetközi Vöröskereszten keresztül zajlott, melynek Bizottsága német, francia, magyar és orosz nyelvű felhívását a svájci rádió sugározta. Első segélyszállítmányuk október 29-én érkezett Budapestre.17 A segélyezés második szakaszának fontos előzménye volt, hogy az ENSZ Közgyűlése már a november 4-i szovjet invázió utáni napokban felhívást adott ki „a magyar nép humanitárius megsegítésére”. A katonai beavatkozást elítélő határozataira válaszként azonban a Kádár-kormány megtiltotta a világszervezet mindenfajta jelenlétét az ország területén. Ezért az ENSZ kénytelen volt az égisze alatt összegyűjtött segélyek Magyarországra szállítását és szétosztását az országban a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságára bízni, amely az egyetlen Magyarországon működési engedéllyel rendelkező nemzetközi szervezet volt. A szállítmányok főként élelmiszereket, ruházatot, gyógyszereket és kórházi felszereléseket tartalmaztak. Megmozdult a szabad világ a magyar szabadságharc sebesült áldozatainak támogatására is. Korabeli híradások szerint például Svájcban a zürichi, a bázeli és lausanne-i kórházak előtt sorban állnak az önkéntes véradók, mint ahogy sok más ország városában is.18 A segélyművelet a Bizottság egyik legfontosabb humanitárius akciója volt a második világháború vége óta, és a legnagyobb méretű, amelyet a szovjet blokkban végrehajtott. A magyar forradalom már rögtön a kezdetekor elnyerte a világ közvéleménye jelentős részének szimpátiáját. Varsóban már október 24-én a magyar forradalom melletti szimpátiatüntetés zajlott le több százezer fő részvételével, 30-án pedig Temesváron tüntettek az egyetemisták a Műegyetemen, kifejezve szolidaritásukat.19 A szovjet beavatkozás után a világon rokonszenvtüntetés-hullám söpört végig. Így történt ez többek között Buenos Airesben, Londonban, Münchenben, New Yorkban, Nyugat-Berlinben, Brüsszelben, Bécsben. Párizsban több ezer diák tüntetett november 7-én. A francia kommunista párt székhelyéhez érve betörtek az épületbe is és felgyújtották a párt irodáit. Tömegesen ábrándultak ki továbbá a kommunizmusból olyanok, akik mindezidáig szimpatizáltak vele. Ebben az időben ugyanis sok nyugati országban jelentős bázissal voltak jelen a kommunista pártok. 1956 után ezek taglétszáma jelentősen megcsappant. Olaszországban például a szocialisták nem vállalták fel a kommunista párttal tervezett népfront megalakítását, Ausztriában pedig az Osztrák Kommunista Párt be sem jutott a parlamentbe három évvel később tartott választásokon. 20 Egyértelműen elmondható tehát, hogy 1956-ban a világ nagyobbik része együttérzett a magyarokkal. A felkelés győzelme és a szabadságharc bukása után a nemzetközi közvélemény számtalan módon kifejezte szolidaritását, államok sora nyújtott kézzelfogható segítséget a magyar menekültek, emigránsok tízezreinek a későbbiekben. JUHÁSZ-PINTÉR P ÁL 37 1971 1967 1981 1972 1969 1983
