Házi Balázs et al. (szerk.): Változó idő, változó emlékezet. 1956 értékelésének átalakulása (Budapest, 2021)
1956. november 10. „A legázolt, bilincsbe vert Magyarország”. Camus és a nemzetközi szolidaritás hangjai
Ignazio Silone.5 Hozzá kell tenni, hogy bár többen szolidaritásukat fejezték ki a magyar üggyel szemben, sokan passzívak maradtak. A Követeléseim az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez című írásában 6 Camus számon is kérte értelmiségi társain a kettős mércét, hogy míg a szuezi válság nyomán azonnali tiltakozásuknak adtak hangot, „a megfeszített Magyarország” ügyében hallgatnak. Sőt Robert Merle író éppen azt vetette Camus szemére, hogy emberirtást emleget a magyar eseményekkel kapcsolatban és miért nem a szuezi agressziót ítéli el. 7 A magyar események és az azt ért megtorlások valóban sok baloldali értelmiséginek a szovjet rendszerben való hitét, meggyőződését rombolta le, de azt is meg kell jegyezni, hogy ez nem minden esetben volt ilyen egyöntetű. A Francia Kommunista Párt lapja a L’Humanité például a felkelőkről, mint fasisztákról szólt. Továbbá november 6-án, miután az orosz hadsereg bevonult az országba és megalakult a Kádár-kormány, a lap „a népi hatalom győzelmét” ünnepelte. 8 A fent említetteken kívül természetesen sok más értelmiségi, illetve híresség tett tanúbizonyságot szolidaritásáról. Alberto Moravia olasz író például azzal a javas lattal élt, hogy a világ minden fővárosában azt az utcát, ahol a szovjet nagykövetség található, nevezzék át „A legyilkolt magyarok utcájára”. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a kor másik filozófus óriása, Jean-Paul Sartre szintén elítélte a forradalom szovjet eltiprását. Sztálin fantomja című cikkében bírálta a Szovjetunió magatartását, illetve beavatkozásait más államok ügyeibe. Ellentétben Camus-vel, mindezek ellenére újra hangsúlyozta ragaszkodását a szocializmushoz. Bár kritikus volt a kommunista diktatúrával szemben, nem fogalmazott olyan élesen, mint pályatársa. A magyar származású Arthur Koestlernek a forradalom leverése után oroszlánrésze volt a bebörtönzött magyar írók megmentéséért küzdő nemzetközi mozgalomban. Rajtuk kívül még több elismert közszereplő, híresség volt, akik valamilyen módon a magyar ügy mellé álltak. A nemzetközi sajtó is kiemelten foglalkozott a magyarországi eseményekkel. A nyugati lapok többsége nemcsak az egyszerű hírek között szerepeltette a forradalmat, jelentős részben a vezércikkeket is ennek a kérdésnek szentelték. Az első napokban főleg a Magyar Rádió anyagait vették alapul, de hamarosan számos külföldi tudósító jelentett már közvetlenül hazánkból szerte a nagyvilágba. Az október 23-ai héten a nemzetközi hírügynökségek és a nyugati rádiók zömmel a magyar eseményekkel foglalkoztak, sokszor a szokásos kereteken túl is. A BBC a magyarországi helyzetet magyarázó, félórás hírblokkokat helyezett el a műsorában, az AP amerikai hírügynökség folyamatosan közölt magyar vonatkozású híreket, A DPA hírügynökség napjában háromszor is hírt adott a Magyarországon zajló eseményekről, az angol Reuter pedig hírügynökség pedig rendszertelenül, de minden nap beszámolt a magyar forradalomról.9 Az események gyors és váratlan jellegének megfelelően elmondható, hogy a nyugati lapok jórészt felkészületlenek voltak és sok esetben ahogy említettük, főként az első napokban igen gyér információk alapján készítették el híradásaikat, így az egyes írások pontosságát sok esetben meg lehet kérdőjelezni. Alapvető tendenciaként azonban ezektől függetlenül elmondható, hogy tájékoztatásuk az eseményekről nem volt félrevezető, és alkalmas volt arra, hogy Magyarországgal szemben a közvélemény elismerését kivívja. Ennek a felfokozott figyelemnek lett az egyik eredménye az is, hogy a Time magazin az 1956-os év emberének a magyar szabadságharcost választotta meg, így címlapra kerültek az utcán küzdő „pesti srácok”. 10 35 1971 1967 1981 1972 1969 1983
