Házi Balázs et al. (szerk.): Változó idő, változó emlékezet. 1956 értékelésének átalakulása (Budapest, 2021)
2012. január 1. 1956 az új Alaptörvényben
23-i naptól, a köztársaság kikiáltásának dátumától. Ennek magyarázata, hogy az utolsó nem legitim, kommunista rezsim alatt formálódott kormány október 23-át munkaszüneti nappá nyilvánította mint „A köztár saság kikiáltásának napját”. Ezzel zárójelbe tette az 1956-os forradalom szabadságért kifejtett, demokratikus értékekért véghezvitt eredményeit. Az alkotmánymódosítással a legfőbb probléma, hogy azt nem demokratikus választások útján működő Országgyűlés foganatosította, hanem egy olyan hatalom törvényalkotó szerve, amely önmagát az 1956-os eszmékkel szemben fogalmazta meg, és amely a Kádár-rendszer pártképviseleti szerveként funkcionált, nyíltan nem ismerve el 1956-ot mint forradalmat. Az alkotmánymódosítás a rendszerváltás folyamatának köszönhetően került beiktatásra, részben az ellenzéki pártok és a kerekasztal-tárgyalások szimbolikus eredményeként, annak elfogadása azonban nem egy szabadon megválasztott és legitim demokratikus testületben ment végbe, tehát a ratifikálás legitimitása erősen megkérdőjelezhető. Az elnevezésből az is látható, hogy a regnáló hatalom a változtatások ellenére sem volt hajlandó október 23-án a forradalmat ünnepelni. Az Alaptörvényben megfogalmazott alkotmányozó szándék ezáltal az, hogy az október 23-i dátumnak visszaadja annak eredeti jelentését, és függetlenítse a kommunista rezsim törvényhozó és kormányzó szerveitől, és egyértelműen az 1956-os eszmékhez kösse azt, kizárólag a forradalom és szabadságharc eseményeivel összekapcsolva október 23-át. 9 A rendszerváltás utáni első szabadon választott Országgyűlés legelőször is törvénybe iktatta október 23-át mint nemzeti ünnepet, amely ekkortól az „1956. évi forradalom és szabadságharc kezdetének, valamint a Magyar Köztársaság 1989. évi kikiáltásának napjaként” volt számon tartva. Az új Alaptörvény ugyanakkor morális és erkölcsi okokból kíván nyíltan elszakadni ettől a szabályozástól, hiszen annak demokratikus, legitim volta kérdésesnek tekinthető. SÁRHEGYI TAMÁS Orbán Viktor (1963–) 1987-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán szerzett diplomát. 1989 szeptemberétől a Soros Alapítvány ösztöndíjával az oxfordi Pembroke College-ban az angol liberális politikai filozófia történetét tanulmányozta. Az ELTE Jogász Társadalomtudományi Szakkollégium (1988-tól Bibó István Szakkollégium) egyik alapítója. A Fiatal Demokraták Szövetségének alapító tagja és szóvivője, 1988 októberétől, a szervezet I. kongresszusától az országos választmány tagjává választották. 1989. június 16-án a Hősök terén, Nagy Imre és mártírtársai ravatalánál elmondott beszédével – amelyben szabad választásokat és a szovjet csapatok kivonulását követelte – országosan ismert politikussá vált. Az Ellenzéki, majd a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásokon a Fidesz képviselőjeként az alkotmánymódosítás kérdéseivel foglalkozó I/1. politikai albizottság munkájában vett részt. Az 1990. évi országgyűlési választásokon a Parlamentbe a párt Pest megyei területi listáján került be. 1993 májusáig a Fidesz frakcióvezetője, a párt új szervezeti szabályzatának elfogadása után a párt elnökévé választották. 1992-ben a Liberális Internacionálé alelnöke lett. Az 1994. évi országgyűlési választásokon a párt országos, illetve Fejér megyei listáját vezette, a parlementbe utóbbiról jutott be. 1998-ban pártja megnyerte a választásokat és a Fidesz–Magyar Polgári Párt–FKGP–MDF koalíciós kormány miniszterelnöke lett. 2010 óta újra Magyarország miniszterelnöke. 263 1993 1990 2006 1996 1992 20122012
